mecena
összes megtekintés
: 123
új megtekintés
: 87
kedvencnek jelölve
: 1
hozzászólások száma (egyelőre nem működik)
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]

Tasi83 – VÉG-RENDELETFÉLE

Várható olvasási idő: ≈ 1 perc

szerző által korrektúrázva





Elképzeltem Halálomat.
 Mint mikor harminc ezüstpénzt adtak a jóképű,
 mosolygós Hóhérnak,
 aki nyakam köré fonta a hurok-kötelet
 midőn bitófára akasztott,
 majd kedvesen még biccentett is,
 de csak egykedvűen döntött.
 Mint ama férfi, aki a vacsora után
 - ki tudja miért -, elárulta Őt.

Mint ama szelídített jóbarát,
 ki anno számtalanszor elárult
 s nem tudhattam sosem valódi,
 ismeretes okát,
 ti. hogy miért is tette?!
 Az egy-Kedves még most
 is sugárzóan gyönyörű,
 áldott anyasága egyre
 jobban megszépítette;
 földöntúli szent méltósággal ragyogja be.
 Pár elárvult könnycseppet ejt.

,,Tán jobb voltam, mint ezek?!"
 - kérdem s faggatom magam
 míg csak fejtegetem nyomoronc
 halandóságom igazibb értelmét.
 Kíváncsi, ám idegen bámészkodók
 ideje korán lelépnek a szertartásról.
 S míg egy-egysuhancképű tán egy-két
 verset el is szaval kedvtelések gyanánt;
 gyermekem - persze, ha lesz -,
 utolsóként türelemmel még kivárja a sorát,
 s még szeretget.

 Hamvaimnál mondja majd el tört-becézőn
 saját szavaival a problémás
 szülősködés feladatát:
 ,,Mit és miként rontott el?!
 - S tán megbocsátja végleg,
 hogy kamaszkora küszöbén
meggondolatlan magára hagytam,
 hisz elszólított a Halál.

Öröknek hitt barátaim közül
 remélhetőleg jó nehány
 még tiszteletét teszi,
 s részvéttel adózik, mondván:
 ,,Ember maradtál a hitványak között!
 Hűséges barát és alkotó-társ!"
 - s mikor a gyászhuszárok hamvaim
 maradékát kockaalakú vájatba illesztik
 fel-felsír méla távolból egy árválkodó,
 pattogó harangkongás...

 Még mennyi mindent méltánytalan
 nem vallhattam be.
 Erre tán egy Élet is kevés.
 Irodalmi szövegeim tán előbb végezhetik
 önös halálukat barátságtalan
 szemeteskukák legmélyén,
miközben muszáj volna hagyatékukat
 megőrizendő átmenteni
 a méltánytalan pökhendi utókornak!

 Ki tudhatja?!
 Hátha még valahol hasznukat is vehetik.
 - Egyre növekszik bennem
 a kimondatlan félsz,
 hogy nem csupán az Időből kopok ki,
- de még a Lét is önző börtön-bosszút
 esküszik fejem felett,
 ha már senkim se maradhat,
ki érdemben segíthetne!

ÉRTÉKELÉS:

Minél több, annál jobb!

Rövid link:

Kedvencként való jelölés:

(csak bejelentkezve)

EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
mecena_tartalom