Sorvasztók s piócák életét élni kényszerültél,
 s ha már Sziszifuszként
 elégszer elbukni kényszerültél
 inkább szándékosan elmenekültél
 gondok, s bajok elől,
 mert pontosan tudhattad
 előbb-utóbb már mind utolérnek
 gigászi próbatételek;
 hogy mikor aljas a tolvaj,
 gyáva a bátor, vagy épp
 mocskos-provokatív
 a gyönyörű szűz.

 Valószínűbb, hogy tested
 apróbb molekula-sejtjeit
 rágcsálja már - idő előtt -,
 egy alamuszi kis baktérium-férgecske
 s míg egyik-másik orvos felírogat
 vagy milliónyinál is több
méregdrága receptet, mondván:
,,Vegye csak be nyugodtan, hátha használ!"

- Magadban érzed,
 mialatt totális mellékhatásokkal viaskodol,
 hogy inkább gyömbéres, fokhagymás,
 citromos teát kortyolgatol,
 semmint egy újabb toxikus
 méreg-koktélt könnyedén leguríts.
 - E mostani sanda Hiéna-Korszak
 mintha már szándékosan
lefokozta volna az érzékenyebb,
 emberi-lélek összetett dolgait.

Még nem tudható,
 hogy a gyönge, erőtlen test
 kit mikor betonoz be önmaga
 ketrec-börtönébe zártan,
 s így még maradhat némi idő
 az önmarcangoló hadjáratokra.

 Itt e földön - jobb, ha gyorsan megérted -,
 csupán átutazó vendég lehetsz,
 s sosem otthon-lakó,
s bárcsak te is olyan tudatosan,
 szándékoltan közönyösített,
 agymosott idióta lennél,
mint sokan, akik azt gondolhatják
 minden úgy jó, ahogy van,
 s hogy lassacskán egy kiló,
 foszlásnak indult,
 bodag fekete-kenyér
 is ötezer forint.

A nagyváros felhigított,
 alpári nyelvezete nem szólíthat meg,
 mert füleidnek túlzottan
 is elfajzottan, ördögi-provokálón szólhat;
 levonhatod magadban
 a keserédes konzekvenciát;
 kívül rekedtél minden Élet-csodán,
 mely valaha is megadatott.

 Már az örök barátságok
 is egyre drágábbak lettek,
 s mert alázkodni, könyörögni,
 vagy épp kunyerálni
 nem éppen ildomos senkinek,
 - régóta megváltoztak
 a szándékosan átírt játékszabályok,
 melyekhez gyerekkorodtól
fogva kötődtél s ragaszkodtál.