Annyira üdvös-szerencsés volna sokszor
inkább elmenni a kibírhatóba aztán végleg ottragadni.
 Nem csupán csak eltűrni ami
 a hétköznapok hazug-hamis
 sakkjátszmáiban önkéntelen megtörténik,
 de közben azért érezve,
 hogy a burok-magány még akkor
 is tartósnak mondott védőhálót von
 a hajótörött Sorsok fölé.

Hiába! A Hóhér-Idő egyáltalán nem oldja,
 de szőnyeg alá söpri a valóban fontos-lényeges dolgokat.
 A gyerkőcnek új cipő kell 46-os lett a lába,
 pedig nemrég született meg,
 az egzotikus Kedves Balira vágyik,
 de jönnek a közüzemi számlák ezért
 a romantikus vakáció elmarad.
Az abszolút, kitenyésztett téveszme
 inkább már rabláncokon függő elvárás,
 a propaganda-magyarázat
 íze pedig mindig epe-keserű.

Akkor sem lenne Kánaán az ittlét,
 ha váratlan ölbe pottyanhatna álom-karrier,
 kisvállalkozások telepítésének kreatív ötlete,
 hiszen mindenki érezheti s tudja már,
 hogy a Tőzsde Stróman-Cápák,
 és csatlós piranáik fölzabálják rendre
 az aprócskább, szerencsétlen hal-embriókat.

S ha megszorongatnak nagyon,
 tudnivaló, megesik a magyarázat-nélküli
 kirúgatások hatósugarában, végkielégítések
 elmaradt juttatásaiban, hogy - meglehet -,
 csupán csak egyedül Te sejtheted
 a mindenttudó válaszokat;
 az Élet lócitromai az arcodba röfögnek!
 Hol maradhat el az irány, nézőpont, a vezércsillag?
 Egy-egy igaz-hű őszinte Ember kéne,
 aki önmagához hűen megmaradva
 megsegíteni az áldozatokat,
 a ,,rossz helyen, rossz időben" lévőket!