Már odáig vagyunk,
hogy a tetves, ronda aggastyán-vének,
 mint a férgek elűzték
 a szabad-gondolatot,
 s a józan észt tartós,
 idegbeteg remetének.
 S ha csak az ember nem lesz önkéntesen
 Zarathustra, vagy Hrabal fejére
 szaladhatnak tartósan béklyózott évek.

 Tősgyökeres tintahalak
 nyitogatnak kedvükre
hétlakattal lezárt svájci széfeket;
 kifosztják saját luxus-álmaik,
 s míg a kinti átlag szebb Valóságot
 szeretne megálmodni önmagának
 addig semmi sem úgy van,
ahogyan már hosszú évtizede lennie kellene,
 mert a Nap - nagyon úgy tűnik -,
 most éppen Keleten kell,
 s Keleten nyugszik is,
 s persze, aki mást mondd az jócskán hazudik.

Egységnyi sugarát
 a spirális koordináta-köröknek
 valakik már rendre el-elmetszik;
 360 fokos totális, szándékos
 idiotizmus, ahol tömeg-gyártott
 vadbunkóké az egyedüli érdem.
 Tartós homály e Lét most,
 melyet egyre nehezebb felfogni,
 értelmezni, lázadások konok
 húrjait még így is kifeszíthetné
 az esendő ember,
aláztatásai sarkában vacogva térdepel,
 mint egy árva gyerek.
 
- Vakuló maghasadás lapul
 alattomosan a már egyébként
 is rendre ionizált, üvegházhatású
 ózonréteg alatt, amitől egyre Szaharább
 a kibírhatatlan levegő.
Idegesen toporzékoló,
 magatehetetlen ivadékká
csoportosul a jogfosztott Egyén,
 akárcsak a szubkultúrák
 nyomon követhető előjelei.

Ágaskodni vágyó acélházak,
 égimeszelő felhőkarcolók tetszetős,
 fikuszos irodáiban méregdrága
 kubai szivart szívó orv-gazdák,
 Döbrögi Dánielek dirigálnak
 az egyre több dolgozó kisembernek.
 ,,Mit akar már megint Kovács?
 Fizetésemelést?!
- kérdezi idegesen beosztottját.

 ,,Főnök Úr kérem...
 Szilveszterkor is bent maradtam...
 - remegő, hanggal, idegesen,
 tétován még az utolsó
 szalmaszál-lehetőségbe is belekap.
 ,,Hát kedves Kolléga!
 Azt majd én eldöntöm,
 de addig is a szabadságot zárolom!"
 - válaszolja, míg Kovács továbbra
 is az örökös, fásult egyhangúság
 taposómalmában senyved!