Tasi83: Nyakig a mocsárban (Marsbook Mecéna)

: 414

: 369

: 0

hozzászólások száma (egyelőre nem működik)

: 0

Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]

Tasi83 – Nyakig a mocsárban

Várható olvasási idő: ≈ 1 perc

szerző által korrektúrázva

Az ember egyre inkább kifordul önmagából,

gyarló felszínek fodrozódnak.

S minden mögött, ridegen és vigyázón:

tudás szürkéje, rezzenéstelen.

Kéred Kedvesed emeljen

a test fölé, hisz károsan ártó

hétköznapok azonmód vissza-visszahúznak.

Akkor sem lehetsz

szabad: feszül a megcsomózott lélek,

oldódást várva, míg a megtűrt létezés tart.

Valahonnét megszólítnak téged is,

nem lehet tudni,
hogy vajon emberek-e vagy az árnyak.
Már Minden csupán ígéret,

nem Akarat-Tett:

nagy az ára mindenkinek.

Állandóan várakozni egy jobb lehetőség után,
miközben magad is nagyon jól tudod:
lehetőséged is aligha maradhatott,
hiszen nincs s nem is lehet kapcsolatod,
befolyásod, hisz az Ész az agymosott érdek rimája lett!

Hidegrázás, görcs görbít embrióvá.

Mert ugyanoda vezet minden út egyenesen a Halál felé.

Azt gondolnád, haladsz - rég célba értél.

A rengetegsok, hitvány ígéret még
ma is egyre keményebb.

Edgy szelídített, mihaszna hang

újra és újra fejedben túrkál:
,,Próbáld csak meg újra!" - mondja.
De benned egyre több a lassított,
hátramenetszerű visszakozás

Megálmodtad, hányszor,

a kacsalábakon forgó puccos kastély-palotádat,

nyelted-tűrted a nyilvános megszégyenítéseket,
amikor sarat, gusztustalan köpeteket etetek meg veled;
arcod pitvarán szétszabdaló vágásokat
ejtett a kicsorbult beretva.

Jársz-kelsz, mindennek ellenére.

Utad végén kiszabott Halálod az egyetlen,

mely még biztosított.

Miért, hogy manapság már mindenki
gyökér-idióták után kajtat-koslat?!
A Lexus-terepjáró, Bentley-limuzin smafú?!
Mintha egyesek szándékosan kikönyörögnék

szőrös nercbundát, Tiffany, Cartier-ékszereket,
mert rettegnek a bizonytalantól,
melyet sokadszor gyermeként
már éppen elégszer túléltek.

Bekötött szemmel,

akár a vakondokok vak-sötétben nedves
alagútak félhomályábantapogatózol. Tompa

visszhangok... Ami marad: szégyenérzet, alázat.