Az álélhető korok közt
most még botladozok javában;
szibillák jóslata egyszer tán végleg
beigazolódni látszik.
E hitvány, gyarló ember-sokadalom
azonban még most is rest észrevenni
a figyelmező stigma-jeleket.
Romlásnak indult évtizedek nyomán
az újrakezdés jócskán göröngyös.

A sikátori éjszaka őrmagánya
szándékosan magára zárja már
így is bezárt ajtait; mert most egyre
inkább galambbá lett ez
a mihaszna földi Lélek,
s bégető bárányokat sújt
a jólhangzó prédikáló ígéret.

,,Nocsak!
Megint kolbászból lehet a deszkakerítés?!"
- Korcsosult imperátorok mihaszna
korszakára a józan humánum
s értelem már aligha bírhat lobogó,
megvilágosult fáklyafényt gyújtani,
s kijelenteni: Elég volt!
- Mostan gátakat zúz a manipulatív,
hatalmi érdek, s beszédes hírmondók
is tán jobban teszik,
ha barlangok vakondok-menedékébe
bújnak szánalmasan.

Acsarkodnak a szolga balek-ostobák,
hiszen nekik így is,
meg úgy is nehézkes lehetett csupán
az Élet-portya; terhelő tanúk,
kik spiclik céda-módján árulkodnak
akár még egymásra is,
mostan sandán, orvul meglapulnak.

Új dáridózó disznó-farkakat
szül a tömeg-emberes szilveszteres dalárda.
A létezés tárgyiasult,
s mindent áthat immár
az álságos felszínesség,
a jelenben leülepszik a kicsinyes titok,
akár lapátnyi hamu-kotorék;
mostanság egyre ritkábban
másszák meg az értelem
mindentudás-fokát tán még
az egyetemeken is, gondolván;
jó lesz a majmoknak,
ha továbbra is bólogatnak.

Egyszerre haszonleső, szélhámos,
velejéig agyafúrt már minden mi él és mozog.
Ha abszolút felnőttek karában
egyszer fel-feltűnik egy-egy örök
gyerek-lelkű aggastyán azt is inkább
menthetetlen eltanácsolják inkább,
hiszen véleményeket alkotott,
vátesz-gondolatot rakott.