A Kornak asztalán most
 Idő-morzsák szóródnak szerteszéjjel;
 nem lehet pontosan megállapítani,
 hogy vajon ki,
mikor mennyit merészel saját zsebre tenni!
 Mérgezett, galád kis hangyák
 folyton napra nap cipelik, hordják
 - egyszer tán minden feneketlen
 hordó-zseb hamar kiürül.
 Apró gond-áztatta rácsok fogják,
 őrlik a szíveket, strapás-idegeket
 felzabáló karrier-pályák
 már nem az átlagnak kedveznek,
 s nem csontok
 - de a manipulatív érdek
 rágják a mindennapi korcát.

Vajon a megterített,
 szabadasztalhoz leülhet-e bárki,
 vagy csupán csak a mindig magukat
 meghívatott V.I.P.- vendégek brancsa?!
 Már így is több a körítés,
 mint a fogakra is alig jutatott haszon-profit;
 a körül belül maradva osztozkodás
 aligha lehetséges a Nincsen.
 Mérgezett Életekben hol terem
 meg a szabad Lélek, gondolat?!

 Aligha szólnak mostan emberekért,
 mint hajdanán volt,
 mikor piciny népek egymás
 mellett is békésen,
 szépen eléldegéltek;
 de mostan gaz kufár Ceasárok
 hatalmaskodása tart
 s fojtogat e méltatlan évtizedben.

Az Élet legfeljebb csupán
 csak csepegtet, s azt se mindig.
 A lemaradók - szokásukhoz híven -,
 a zsíros fazék-javadalmakból
 rendre kiesnek s nem is
 emel szót értük a kutya se.
 - Halkmadár-sírássá lett
 már nem csupán a puszta szó,
 de azok cselekedetei is,
 kiket építőként ismerhet a nyelvezet;
 jobban illenék rájuk a harácsolók!

 Valami régen kivesztette mostani Korból,
 s a Hiány régóta nagyobb,
 s lyukasabb, mint akármelyik
 méltatlanná vált szennyfolt,
 hiszen az elnyűtt manipuláció
 fordít magukhoz kicsinyes haszonlesőket