Egyenrangúnak nem érzem magamat,
 így nézek szembe veled!
 A Világ vackaiból rég kinőttem.
 Nézd el gőgöm!
Bújócskás szégyen nem alázhat:
 odáig jutottam, hogy nincs, nem
 is lehet menedékem.
Térkép itatódik sejtjeimbe,
 az idő hegy- és vízrajza,
 ami történt s történhet,
 a Földre van kiterítve,
 beletöltve a mai napba,
 az agyamba változó égtájak hasogatnak

Nem szólok most már senkinek,
 vállamba akadtak az évek,
 az útjaim elkanyarodtak,
 magamnak eladott fogoly,
 maradtam kifele kitárva.
 Kiszállok ebből a tülekedésből.
Zsinegen fityegünk bár,
mint az akasztott emberek
 s marionettfigurák,
 de bármikor önálló életre képesek.
A megelégedettség partja
 felé már nem visz sem selyem vitorla,
 kedvezményes hajóút;
luxus V.I.P.- szolgáltatás.
 Megfőtt és megpuhult csillagok
 mázolódnak a semmire.

Lassan elalszik ereidben a vér.
 Elcsöndesül szádon a szó.
 Lám: Süvítő vásznak közt suhansz
 a beteljesülés hézagaiban a hálál ráncai közt.
 A megmásíthatatlanság személytelen diadala vagy.
Átlátszik a szándék rajtam
 s minden, amit csak akartam.
 Titokban kívánt nők teste súlyosodik
 fekhelyemre.
 Bőröm, létezésem sátra,
 rácsokkal van átkaszálva.
 Mindig kiszolgáltatottan útnak,
 szerelemnek, gyávaságnak,
 jó szívemnek önző vakságomnak.

Vagyok: magamnak Lélek-gyarmat.
 Gyermekkor rabszolgája,
 magát láncoló, szabad rab.
Élek falakba bevakolva,
arcotokon megszépítve,
 Mindenségben elhanyagolható tájdalom
- s gyönyörűség-pille,
 idő lángjába beröpítve.
 A Létnek színe és fonákja:
 ki-ki él a maga törvényei szerint!
 Nekünk jogunk van örömre,
 nekik hallgatásra:
 Ha útjaimnak nekivágok,
már sokan mondogatják hol,
 merre fogok orra bukni?!

Lassan öngyilkos fényűzésekért
 fölijedek most csupaszon.
 Tudom: a perdöntő kopárság
 egyszer eljön s jó lesz nekem,
 ki még nyomaim keresem
 a porban s bűneimet ízlelgetem.
Fénybe függesztem én
 is repedésekkel teli arcom
 s amin társaim álmodoznak,
 várom, hogy megfoganjon!

 Eszméitek közt bolyongó alak!
 Ember! Ne börtönözd be magad!
 Gyarlóságod süket cellájának foglya ne légy!
 Légy szabad! Emelkedj önmagad fölé!
 Élek falakba beépítve,
 kirobbanva az időbe.