Látom ám rajtatok!
Nem is kellene különösképp megszólalnom itt,
 hol szándékos gyerekcipőben jár
 a Prima Primissimát érdemlő tudálékos okoskodás,
 s hogy már megint újabb értéktelen
 Ady-József-Radnóti konferenciát rendeztek
 a Várkertbazár majom-piacán.

Mélységesen idegen, s tán számkivetett
 a modern avatgarde kortárs irodalom itt,
 hol még mindig egyazon ócska,
 rozsdás rúgóra jár egyre több hobbi-irodalmár
 agymosott agya;
elvégre ahonnét hasznokat remélnek
 azt sosem szabad kritizálni,
 vagy vegzálni.
 Mélységesen nyugtalanít az a helyzet is,
 hogyha egy világutazó teszem
 azt betér egyik kedvenc prágai könyvesboltjába
 egymás mellett találja
 a cseh irodalom nagyjai között
 néhány elismert magyar szerző munkáit is,
 míg idehaza gondos múmia-fóliába
 szükséges becsavarni
 a mondanivalót szolgáltató irodalmakat,
 elvégre az éppen azért gyanús,
 hiszen elgondolkodtat!

Valamennyi veszendő gesztus ott lüktet
 a szándékosan lebutított gesztusok mélyén;
 ahogy a sikerekről álmodozó,
 mostanság felkapott Költőnő
 felkereste Tandori verebes-lakhelyét,
 ahol milliónál is több fiókba vert magának
 kényelmes-komfortos tanyát
 s elzarándokolt a Babits-féle Reviczky utcába,
 mely már kinézetre is századok-verte
 mostoha-hontalan épület,
 csupán por-piszok járkál föl-le benne.

Mindenütt uralkodik a nyílt melodráma,
 melyre bezzeg a kutya se kíváncsi,
 legfeljebb csupán csak úgy tesznek
 mintha az érdeklődést,
 a kulturális kíváncsiság-tudatot
 egy búra alatt lehetne tartani a szenzáció,
 és ötperces-hírnevek hajhászásaival.
 Kicsit már megundorodtam azoktól is,
 kik fennen hirdetik,
hogy értékes nyereményeket nyerhetnek
 a ,,szerencsésebb nyertesek" s mikor az
 ember odáig juthat - vélhetőleg -,
 a bűnbak Sors kegyelméből,
hogy Közönség-díjas lett az
igentisztelt zsűritagok azonnal
 megrémülnek, gyanakodni kezdenek,
 miszerint:
,,Ki a fene lehet ez a gyermek-lelkű Különc,
 aki idáig eljutott?!"

- Később már egyenesen könyvcsomagokkal
 igyekeznek megvásárolni a Lélek bűntudatát,
 s hosszasan jopofizgatnak azon,
 hogy Új Irodalmi szalon nyílhatott,
 igaz a sznoboknak s egyáltalán nem
 a valódibb irodalmároknak!
 Szakadatlan gonoszságok,
 szemétségek láttán ordítani van kedvem,
 akár a szamárnak,
 aki húzza az igát,
 mert mást aligha tehet,
 cselvetések láttán elnémulok,
 akár a bölcs Schopenhauer,
 vagy Zarathustra.
 Alamuszi pusmogások
rákfenéjétől viszketéses beteg leszek!