Lehetett volna nyugodtan
 túlvilági síron túlra is elkísérő szent
 és sérthetetlen magány.
 Lehetett volna nappalok rom-hordalékain
 boldog s elégedett ünnep,
 melyet nem kell cserébe viszonozni.
 Lehetett volna flörtölő-kacér tekintetekre
 válasz romantika, gyermeki játékos tétovaság.
 

Krokodil-könnyek
 nyilvános meggyalázása
 helyett inkább babusgató,
 gyöngéd cirógatás.
 Lehetett volna szomjat-oltó
 vágyakozó csókok a szösz-sötétben,
 mikor már minden más hallgatva alszik,
 hamvadó gyöngéd szirmok
 közti titkos, féltve megőrzött angyal-dédelgetés.

Lehetett volna tisztes,
 egyszerű igazi család
 s otthon hová mindenkoron jó visszatérni,
 megértő, gondoskodó menedékre találni.
 Lehetett volna babonázó csavarmenet,
 melyben test a testhez kémiák
 s vágyak által a lelkek egyesített
 Mindenségéig elvezet.
 Lehetett volna védtelen,
 pihegő, pici láng
 vagy indulatos lávakitörés
 föl-föltámadó, örök remény,
 amit bárhogy taposnának
 úton-útfélen mindig feltámad s útra kél.

Lehetett volna telefonba
 bátortalan elmotyogott bűnbánat
 szó-csokra.
 Lehetett volna biztos
 megbocsátás az elátkozott,
 szánalmas életben
 ahol tán már minden kettétört.
 Lehetett volna boldogságban
 sugárzó asszonyi szív-hullámverés,
 melyet még betölthet
 halhatatlan szerelem
 s szférák boldogult zsongító zeneisége.

 Lehetett volna pisszegő csönd,
 melyet illendő udvariassággal meghallgatni illik.
 Lehetett volna kacagó méz
 napsugár-mosolyokon bújócskát
 járó szerelmes tekintet
 mely óhatatlan s örökkön
 meg-megszólít!
 Lehetett volna csalhatatlan
 s tán épp ezért jogos különbéke,
 mely nem kér,
 nem kunyerál fölösleges engedélyeket
 - de mindig megbocsát
 az arra érdemeseknek.
 Lehetett volna rettegő,
 alamuszi félelmek
 s önbizalomhiány nélkül
 is élni, boldogulni!