A boltba menet gondolkodóba estem. A Gyuri azért küldött engem, mert mindig a szebbik salátából adott az a kis "ficsúr". Így hívta az eladó fiát, aki csak némi mellékesért segítette ki az öreget. Velem valóban másképp bánt a Sankó. Sosem értettem miért. A Gyuri szerint csupán a két szép szememért. De nincs is szép szemem. A Mama mindig azt mondja, hogy látja benne a rosszaságot. Hogy lehetne így szép? Mikor körbesétálok a polcok körül a Sankó jön utánam. Először azt hittem, hogy azt lesi lopok-e, de közben olyan szépeket kezdett sugdosni, hogy belepirultam. Csak halkan a fülembe, hogy az öreg meg ne hallja. Valami olyasmit mondott, hogy csinosak a dús kebleim. Meg hogy elalél attól, ahogy ring a fenekem. Kérdeztem már a Mamát, hogy ezek mit jelentenek, de csak annyit mondott: — A Sankó gyerek biztos odavan a telt formákért. A Gyuri is azért vett feleségül apád halála után, mert van rajtam mit fogni. Hátha végre bekötik a fejed édes lányom!
Azt mondják nem áll jól, ha kérdezek, így hallgatok inkább. Pedig egy dolog azért mégsem hagy nyugodni. Mi a fenének az a sok saláta?