Karácsony volt.
A gyerekek a karácsonyfa körül álltak és énekelték a karácsonyi dalokat.  Egyszer csak egy különleges csillag jelent meg az Égen.  
Az egyik gyerek felkiáltott:  
– Nézzétek azt a csillagot.  Olyan más, mint a többi.  
– Igen – szólt a másik: – Ez valami varázslatos.  
– Ez nem is csillag – szólalt meg a harmadik, mire a többiek kérdőn néztek rá, ezért így folytatta: – Hát Ti nem látjátok?  Ez egy igazi Fényhajó.  
– Igen, igazad van! – kiáltott fel a negyedik is: – Ez itt Sananda hajója.  
– Milyen különös, hogy épp karácsonykor bukkan fel.  
– Ugyan már, hiszen ő „hozza” az ajándékot ilyenkor minden évben.  
– Hát persze! Biztos most is ezért jött!  
– Nem gyerekek! – lépett be a szobájukba az anyukájuk is, majd így folytatta: – Idén azért van itt, hogy bejelentse az ezeréves Béke kezdetét a Földön.  Tudjátok ezen az őszön a sötétek végre megadták magukat a Fényerőinek és a bolygó felszabadult az uralmuk alól.  
– Ó – mondták a gyerekek csodálkozva és az édesanyjuk továbbmesélt:  
– Emlékeztek az Eseményre, ami nemrég ment végbe a Bolygón?  Ez volt az, ahol az Atya megadta a jelet, hogy felszabadulhasson végre a Föld a sötétek uralmától.  Miután le lettek tartóztatva a mi elnyomóink és eltávolították őket a Bolygóról, a Galaktikus testvéreink felvették a kapcsolatot az újonnan alakult kormányok vezetőivel, hogy bemutatkozhassanak az emberiségnek.  Az engedélyt megkapták, így ezen a napon eljönnek hozzánk, hogy megismerhessük őket.  Hisz mi mindannyian Egyek vagyunk, bárhogy is nézünk ki.  Hamarosan kezdődik is a „műsor”, amely világszerte látható lesz a televíziókban.  Ez a karácsony más lesz, mint az eddigiek voltak.  Végre egy szabad országban és egy békés világban élhetünk ezentúl.  Soha többé nem lesznek háborúk, betegségek és a szegénység is megszűnik.  Jólét, bőség, egészség vár mindannyiunkra.  A Föld népei egyesülnek és az új vezetőnk fog kapcsolatba lépni földönkívüli testvéreinkkel.  
– Anya!  Ki lesz ez a vezető?  Talán ismerjük őt? – kérdezte a legnagyobbik gyermek és a többiek is kíváncsian várták a válaszát.  
– Igen, ismeritek őt nagyon is jól, hisz már évek óta rengeteget tett azért, hogy ez a Béke létrejöjjön.  Néhány óra múlva meghallhatjátok a beszédét a televízióban – közölte az asszony, de többet nem árult el, a négy gyermek azonban így is jól tudta, kire célzott.  

Izgatottan várták, hogy eljöjjön az óra és a perc, amikor adásba kerül az Első Kapcsolatfelvétel.  Az idő azonban, mint ilyenkor lenni szokott, csak vánszorgott és a gyerekek már nagyon türelmetlenek voltak és jóval korábban a képernyő elé ültek, mint ahogy elkezdődött volna az esemény.  Szinte ujjongani kezdtek, amikor végre kapcsolták a helyszínt és a nagy tömeget látva a riporterek elkezdték közvetíteni a történéseket.  A téren mindenki bundába volt öltözve, mialatt nagy pelyhekben hullt a hó.  Középen egy hatalmas feldíszített fa állt és mellette az emelvény, ahol az elnök fogadni készült a különleges vendégeket.  Szenteste volt, amit régebben mindenki a családja körében ünnepelt.  Most azonban ezek a meghitt észent pillanatok az egész Földre kiterjedtek.  Az emberiség nemcsak a felszabadulást ünnepelte, hanem azt is, hogy hamarosan megtörténik a Kapcsolatfelvétel a Galaktikus testvérekkel, akik már régóta segítettek az embereknek, de mindez idáig tagadták a sötét elnyomó kormányok a létezésüket.  
Ezen az estén azonban az újonnan megválasztott Elnök, aki a fiatal Galaktikus földi kormány élére került ünnepélyes keretek között fogadta a Galaktikus Föderációs flotta vezetőit, és az Agarthaiak képviselőit.  Az Elnök – aki Keletről származott – pontban 8 órakor lépett fel az emelvényre.  Meleg téli kabátot és kucsmát viselt.  Egyszerűen volt öltözködve és nagy üdvrivalgás közepette kezdett bele a beszédébe.  
– Hölgyeim és Uraim és Ti gyermekek!  A mai napon nemcsak a karácsonyt ünnepeljük, hanem a Föld felszabadulását is.  Emellett pedig – mint már az előzetesből is értesülhettek – találkozni fogunk azokkal, akiknek ezt a csodálatos győzelmet köszönhetjük.  Nélkülük nem sikerült volna.  Igy most akkor kérem, köszöntsék először is a 12 Fénytábornokot, majd pedig a Galaktikus flotta néhány képviselőjét és az Agarthai unokatestvéreinket! – fejezte be a beszédét az Elnök és a tömeg szétvált, ahogy közöttük „bekígyóztak” az említett képviselők.  
A gyerekek ujjongani kezdtek ismét, mikor valakit felismertek.
– Nézzétek!  Az ott a Plejádiak hercegnője és a másik pedig Shamballa Királynője – szólalt meg a legidősebb gyermek és a többiek teljes komolysággal nézték a két hőst.  Mindannyian tudták, hogy mennyi mindent köszönhetnek ezeknek az embereknek.  
– és ott van Sananda és Asthar kapitány! – kiáltott fel a másik gyermek, mialatt a képernyőn feltűnt e két galaktikus nagyság és a gyermekek ábrándozva figyelték őket.  

Ekkor a Plejádiak hercegnője vette át a szót, hogy köszöntsön mindenkit, aki eljött ezen a napon ide a térre és természetesen a tévé előtt ülőket is.  
– A Fénytábornokok nevében köszöntelek Benneteket drága földi testvéreim, akik egybegyűltetek itt és otthon a televízió előtt.  A mai nap nagy mérföldkő az emberiség történetében.  Hiszen sok titokról hull le a lepel.  Többek között kiderül, hogy nem vagyunk egyedül a világon.  Kérlek, fogadjátok Szeretettel a Galaktikus flotta két képviselőjét Sanandát és Asthar Parancsnokot.  Most át is adnám nekik a szót, hisz nagyon jól beszélik a nyelvünket és a világunk összes nyelvét is.  
Sananda lépett először a mikrofonhoz és hirtelen mindenki elcsendesedett, megadták a kellő tiszteletet Isten fiának.  Sananda ekkor beszélni kezdett, hangja lágyan, bársonyosan csengett.
– Kedves földi testvéreim!  Örülök, hogy több mint kétezer év elteltével személyesen is üdvözölhetlek Benneteket!  Sokáig tartott, míg legyőztük a sötét összeesküvést, de végül sikerült.  Kivívtuk a Békét és most már mindenki szabadon élhet és mozoghat országában és a világban.  Sőt hamarosan, ha csatlakozni kíván a Föderációs flottához valaki, az a Galaxisban is.  Ne feledjétek senki sem lesz többé semmire kényszerítve, mindenki szabadon dönthet arról, mihez kezd az életével, amely természetesen innentől kezdve pozitív értelemben megváltozik.  Most pedig köszönöm, hogy szólhattam és átadom a szót Astharnak az Én társamnak, fogadjátok őt is Szeretettel.
Sananda ekkor lelépett az emelvényről és a Galaktikus flotta főparancsnoka jelentkezett szólásra.  
– Kedves földi testvéreim!  Tudom, hogy sokan megmentőként néztek ránk, de ezt a Békét közösen veletek vívtuk ki, hisz szinte mindenki kivette belőle a részét, még ha sokan nem is emlékeznek rá, hisz álmukban csatlakoztak a flottához.  Mostantól szabadok vagytok és így dönthettek arról, hogy hogyan tovább.  Természetesen ez a Szabadság rengeteg pozitívummal is jár, de ezekkel Belső földi testvéreitek fognak megismertetni Benneteket.  Most át is adom a szót kedves Barátomnak Shamballa Királynőjének, aki bemutatja Nektek Agarthai, Telosi barátaitokat, testvéreiteket.  
Asthar ezzel félreállt, hogy helyet adjon Shamballa Királynőjének.  
– Drága földi testvéreim! Barátaim!  Sok minden el lett titkolva előttetek a múltban, így többek között az is, hogy a Belső Földön is van élet.  Nos, igen, méghozzá ott is hozzánk hasonló emberek élnek, persze jóval magasabb tudatszinten.  Ők Lemúria és Atlantisz bukása után költöztek oda és élnek azóta békében és harmóniában.  Bemutatom Nektek most a vezetőjüket, Adamát – fejezte be a beszédét Shamballa Királynője és Adama az emelvényre lépett, hogy köszöntse az emberiséget:  
– Kedves földi testvéreim!  Boldog vagyok, hogy végre személyesen is találkozhatom veletek és szeretném, ha ezentúl közösen dolgoznánk egy egységes, boldog Földért.  Természetesen Nekünk vannak olyan technológiáink, amivel megjavíthatjuk életkörülményeiteket és a környezeteteket is helyreállíthatjuk.  Viszont nektek is együtt kell működnötök ebben.  Meg fogunk tanítani rá Benneteket, hogyan éljetek egészségesen és fejlődjetek spirituálisan.  Természetesen a betegek meg lesznek gyógyítva és bemutatjuk, hogyan vigyázhattok fizikai testetekre minél tovább.  Speciális Fénykamráink vannak, melyek átalakulásotokat szolgálják.  Egy szebb és jobb jövő reményében most búcsúzom tőletek.  Még találkozunk.

Adama meghajolt és átadta a helyét az Elnöknek, aki mosolyogva köszönte meg mindenkinek a bemutatkozását és aztán az összegyűlt emberekhez fordult, és a tévé képernyője előtt ülőkhöz intézte szavait:
– Hölgyeim és Uraim és ti jövő nemzedék.  Ez volt a Kapcsolatfelvétel és bemutatkozás Napja.  Mivel ma már későre jár, így ajánlom, hogy mindenki pihenje ki magát holnapra, hiszen ahogy Adama is megemlítette rengeteg feladat vár ránk, hogy új békés jövőt teremtsünk a gyermekeinknek.  Jó éjszakát kívánok.  Majd az Elnök nagy üdvrivalgások közepette búcsúzott.  

Az anya kikapcsolta a tévét és lefektette gyermekeit és ő is nyugovóra tért.  Ezalatt a téren még továbbfolyt az ünneplés.  Az emberek örvendeztek annak, hogy egy reményteljes jövő vár rájuk.  Éjfél tájban azonban mindenki hazaindult, hogy lepihenjen, hisz egy új izgalmas kaland várt az emberiségre.

Vége

Pécs, 2014.  Augusztus – Szeptember