mecena
összes megtekintés
: 53
új megtekintés
: 51
kedvencnek jelölve
: 0
hozzászólások száma (egyelőre nem működik)
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]

Stefanie Nolle – A lány és a varázstükör birodalma

Várható olvasási idő: ≈ 10 perc

szerző által korrektúrázva

Valahol rég a messzeségben létezett egy tündérország, melyet csak Varázstükör birodalomként emlegettek az emberek.  Itt éldegélt a szomszédos királyság egyetlen trónörököse egy gyönyörű lány, akit születése után hoztak ide a tündérek, hogy megvédjék az átoktól, melyet egy gonosz boszorkány bocsátott rá születése pillanatában.  Az átok szerint, ha húszéves koráig nem talál egy igaz szívű férfit akkor a boszorka szolgálójává válik örökre.A király és a tündérek döntöttek úgy, hogy elrejtik a leányt.  Nehogy a boszorka idő előtt rátaláljon és beteljesítse mihamarabb jóslatát.  Ahogy teltek-múltak az évek a kislány karcsú hosszú sötét barna hajú fiatal nővé serdült.  Haja a kebléig is leért és lágyan keretezte hamvas arcát.Épp betöltötte a 19-ik életévét és így a tündérek elhatározták, hogy egy időre visszaengedik a királyságba, hogy ráleljen arra a férfira, aki tiszta szívéből tudja szeretni.  Ezen a napon a király bált rendezett és mindenhonnan a birodalmából és azon túl is meghívta az ifjakat, hogy jöjjenek a mulatságba.  Így akarta biztosítani a lányának, hogy rátaláljon arra a férfira, akinek igaz szíve van és beleszeret úgy is, hogy nem tudja, ki is valójában az a lány.Tudta, hogy a lánya csak éjfél felé fog felbukkanni és mindössze egy órát maradhat csak és ezalatt kell kiválasztania a párját.  Amennyiben ez nem sikerül, úgy egy másik alkalomra marad a választás.  A király azonban abban reménykedett, hogy már az első alkalommal sikerül ráakadnia a megfelelő párra és így egyben meg is törik az átok és nem lesz szükség több bálra.  A tündérek erre az estére egy különleges ruhával lepték meg Maribellt, aki boldogan próbálta fel öltözékét, majd útra készen a varázstükör elé lépett, mely az átjárót jelentette a két birodalom között.  Már majdnem éjfél volt, amikor a lány megállt a varázstükör előtt, hogy megszemlélje magán a csodálatos új ruháját, amelyet a tündérektől kapott.  Egy pillangó jutott eszébe, hiszen olyan könnyű és lebegős volt, mint egy kis pihe.  A ruha az udvari öltözet egy tradicionális változata volt.  Elefántcsont színű – ivory – selyemből és tüllből készült.  Felső része gazdagon volt díszítve elefántcsont színű szegéllyel és csodálatos csipkével, amely fűzőként tartotta a viselője kebleit kordában.  A ruha mell alatt volt beszabva, és a mell alól indult ki a hosszú „A” vonalú földet érintő szoknya és a hátához hozzácsatolt uszály.  Az öltözéke ujj nélküli tervezet és helyette a vállpántok tartották egy helyben.  A vállpántok csinosan voltak szegélyezve selyemmel és egyben ivory színű szalagokkal is díszítve.  Az uszály a hátsó részéből a váll alól indult ki és úgy 5m hosszan futott végig a viselője hátán.  Emellett csodaszép ragyogó kristályokkal is ékítve volt, amelyek elegendő csillogást nyújtották neki.  A fűző, a szárnyaló és lebegő tüll szoknya nagyon romantikus hangulatot keltett, és a csillogó kristályok egyben felhívták a figyelmet minden apró részletre.  Maribell elégedett volt a látvánnyal.  Még egyszer visszatekintett hableány és tündér barátaira és aztán hozzáért a tükörhöz, amely ezáltal szétnyílt és átlépett rajta apjának birodalmába.  Amint megérkezett oda, a tükör eggyé vált az erdővel.  A másik oldalról nem volt felismerhető csak az tudta, hol az átjáró, aki a varázsbirodalomhoz tartozott.  Az erdőben egy hintó várta, hogy azonnal a Palotába vigye és pontban éjfélkor megérkezzen a bálra.  Amint betoppant a Palotába és belépett a bálterembe, elütötte az óra az éjfélt.  A férfiak szeme azonnal rászegeződött és többen megindultak felé, hogy felkérjék táncolni.  Ő azonban finoman visszautasított mindenkit, mert úgy érezte egyikőjük sem az igazi.  Az apja a távolból nézte és egyáltalán nem volt elégedett azzal, amit látott.  Annak nagyon örült, hogy a lánya milyen szép nővé érett, de annak, hogy mindenkit visszautasított, egyáltalán nem.  Tudta azonban, hogy bár szeretne, nem avatkozhat bele Maribell döntésébe.  Már majdnem letelt az egy óra, amikor egy újabb ifjú érkezett.  A ruhája egyszerű volt, azonban megnyerő külsejével felhívta magára a figyelmet.A király lányának érdeklődése is azonnal felé fordult.  Nagyot dobbant a szíve.  „Ő lesz az” – suttogta maga elé és szélesen elmosolyodott.  Mintegy varázsütésre egyszerre indultak meg, hogy találkozzanak egymással.  Ekkor azonban – milyen kegyetlen a sors – a központi szerkezet elütötte az egy órát.  Maribell hirtelen sarkon fordult és kisietett a teremből.  Igyekezett vissza a hintóhoz, a férfi megpróbálta követni azonban csak a távolodó hintót látta.  Maribell visszahajtatott az erdőbe, megkereste az átjárót és átlépett rajta vissza a Varázstükör birodalmába.  A tündérek vidáman és érdeklődve fogadták.  Mind kíváncsiak voltak arra, mi történt az estélyen.  Maribell pedig részletes beszámolót tartott.  A tündérek és hableányok boldogok voltak, hogy a lány ráakadt arra a férfira, aki talán a megmentője lehet.  Nem is sejtették, hogy a gonosz boszorka emiatt milyen mérges és azt pedig végképp nem, hogy tervez is valamit.Így aztán Maribell a tündérek segítségével nyugodtan készülődött egy héttel később megrendezendő bálra.  A tündérek boldogok voltak, mert Maribell is az volt és nagyon örültek a beszámolónak, amikor hazaért első báljáról.  Mégis óvatosságra intették, mert tudták, mire képes a boszorkány.Maribell azonban tudomást sem vett az intelmekről, biztos volt benne, hogy amikor másodszor találkoznak, a fiú meg fogja őt szólítani és még táncolni is fognak.  Így aztán egy újabb csodálatos ruhakölteményt magára öltve ismét átlépett a varázstükrön.  A hintó – melyet az apja küldött érte – már a szokott helyen várta.  Ahogy odaérkezett a Palotába, a férfiak azonnal körbevették és udvarolni kezdtek neki, ő azonban alig figyelt rájuk.  Szemeivel a fiút kereste és amikor ráakadt ismét nagyot dobbant a szíve.  Úgy tűnt az is észrevette és elindult feléje, azonban félúton megállt és képtelen volt továbbmenni.  Földbe gyökerezett lábakkal kétségbe esetten nézett a lányra és várta, hogy az közeledjen hozzá.  Maribell azonban nem értette meg a dolgot.„Vajon miért miért nem jön közelebb?” – kérdezte suttogva magától és nagyon elszomorodott.  Úgy érezte a fiú nem igazán akar vele kapcsolatba kerülni.  Így aztán mikor az óra elütötte az egy órát ésarkon fordult és sírva hagyta el a báltermet.  Egyikük sem sejtette, hogy az, hogy ne kerülhessenek közel egymáshoz a boszorkány műve volt.Erre csak a tündérek segítségével jött rá, amikor beszámolt nekik a történtekről.  Ezért mielőtt a legközelebbi alkalommal elindult volna, arra kérték Maribellt, hogyha a boszorka megpróbálja megakadályozni, hogy találkozhassanak, közeledjen ő a fiúhoz.  Maribell pedig megfogadta a tanácsukat.Amikor belépett a bálterembe és megpillantotta a fiút, azonnal elindult feléje, nem törődött azzal, hogy rengetegen veszik körül.  A fiú is észrevette és vidám mosollyal indult felé, most nem akadályozta senki és semmi.  Amikor azonban megálltak egymással szemben és a fiú beszélni kezdett hozzá, Maribell képtelen volt megszólalni, hisz megnémult.A boszorkány megnémította, leblokkolta a kommunikációját.– Üdvözöllek szépséges Hölgy! A nevem Péter.  Benned kit tisztelhetek? Táncolnál velem egyet?Maribell elmosolyodott, és szólásra nyitotta az ajkait, azonban azok hallgatagok maradtak.  Egyből tudta, hogy ez a boszorkány műve és sarkon fordulva kirohant a teremből, miközben potyogtak a könnyei.Péter semmit serm értett az egészből.  Csak nem ijesztette meg a lányt a kérdéseivel?! Remélte, hogy legközelebb közelebb kerülhetnek egymáshoz.  Maribell csak akkor kapta vissza a hangját, mikor visszaérkezett a Varázstükör birodalmába.  Zokogva mesélte el tündérbarátainak a történteket.  Akik erre azt a javaslatot adták, hogyha legközelebb is ilyesmi történik, próbálja meg elmagyarázni kézmozdulatokkal a történéseket és maradjon nyugodt.  Biztos, hogy a fiú megérti majd, miért nem tud beszélni.Maribell csak annak örült, hogy végre megtudta a fiú nevét és igen megtetszett neki a Péter név.Egy héttel később ismét csinosan felöltözve szállt be a hintóba, amely szinte pillanatok alatt röpítette el a Palotába.  Ahogy belépett oda és észrevette Pétert, megindult feléje, hogy beszéljen vele és bocsánatot kérjen tőle a múltkoriért.  Mikor azonban odaért, a férfi üveges tekintettel meredt a semmibe, mintha észre sem vette volna a lányt.Maribell ekkor halk csengő hangján beszélni kezdett hozzá, hogy Péter felismerje őt, hiszen azonnal érzékelte, hogy a boszorkány újabb cselt eszelt ki ellenük.  Megvakította a férfit.  A lány emlékezett a tündérek szavaira, hogy bármi történjék is, ne meneküljön el.– Üdvözöllek Péter! A nevem Maribell! Elnézésedet kérem, hogy a múltkor csakúgy elszaladtam egyetlen szó nélkül, de elment a hangom és képtelen voltam megszólalni.  Sajnos most sem maradhatok sokáig.  El vagyok átkozva születésem óta és csak egy óra adatott meg a számomra, hogy elhagyjam a Varázstükör Birodalmát.  Így ha nem haragszol rám a múltkoriak miatt és még áll a tánc ajánlatod, akkor nyugodtan felkérhetsz Engem, most nem utasítalak vissza.  Tudom, hogy nem látsz Engem, de majd Én vezetlek.  Nem hagyhatjuk, hogy a boszorkány legyőzzön minket – fejezte be Maribell és várta Péter válaszát.A férfi azonnal meg is szólalt:– Szép neved van, olyan csodálatos, mint ahogy Te kinézel.  Bár most nem láthatlak, de azt érzem, hogy nagyon nemes a lelked, és jó lelkű lány vagy.  Az első pillanattól kezdve tudom, hogy Te vagy az a nő, akit nekem rendelt a sors és természetesen táncolok veled, de szeretném, ha mesélnél nekem az átokról és arról is, hogyan törhető meg! – kérte végül Péter és Maribell megfogta a kezét és maga után húzta a táncparkettre, ahol aztán táncközben mindent elmesélt az életéről és az átokról, amit a boszorkány szórt rá még csecsemő korában.Péter figyelmesen hallgatta és amikor az óra elütötte az egyet, a hintóhoz kísérte a lányt.  Megbeszélték, hogy bármi történjék egy hét múlva találkoznak ismét és elérik közösen, hogy megtörjön az átok.  A lány azonban többé nem jelentkezett.A boszorkány gonosz varázslattal lezárta az átjárót a két világ között.Péter, aki visszanyerte a látását, boldogtalan volt, hisz nagyon tetszett neki a lány.  Elhatározta, hogy megkeresi az átjárót és kiszabadítja a lányt a boszorka karmai közül.  Hónapokon keresztül bolyongott az erdőben, de eredménytelenül.  Aztán egy nap egy kunyhóra bukkant, ahol egy ősz öreg anyóka élt.  Tőle megtudta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy legyőzze a gonosz boszorkányt és az övé lehessen a lány, akit szeretett az első pillanattól kezdve, ahogy meglátott.Az első próba az arany kulcsocska megszerzése volt egy hétfejű sárkánytól.  Ez a kulcsocska nyitotta meg az utat a Varázstükör Birodalomba és olyan hatalommal rendelkezett, hogy tulajdonosát oda is vezette a bejárathoz.  Na, de előbb le kellett győznie a sárkányt, hogy megszerezhesse ezt a fontos tárgyat.  Péter nem volt gyáva, így azonnal útnak indult, hogy legyőzze a sárkányt.Hét nap, hét éjszaka bandukolt, míg elérkezett Sárkányországba.  Ahol aztán az ősz öreg anyóka által megjelölt helyen talált egy vaskardot, amely olyan erős volt, hogy képes volt kioltani a sárkány életét, akire egy tónál talált rá és azonnal kihívta egy párbajra és megküzdött vele.Egy órányi küzdelem után végzett vele.  Amint levágta a fejét, onnan kiröpült az arany kulcsocska.  Azonnal felszedte, majd a kardot ott hagyva továbbindult, hogy a másik próbákat is kiállja.  Tizennégy nap, tizennégy éjszaka tartott az útja és ekkor ért a 14 fejű sárkány birodalmába, ahol egy varázstükröt, gyémántból valót kellett megszereznie.  Ez a tükör fogja a lányt felismerhetővé tenni, akit a boszorkány felismerhetetlenné varázsolt.Talált itt is a tóparton egy kardot, ami ezüstből volt.  Kihívta ezt a sárkányt is viadalra és két óra küzdelem után sikerült megölnie és a levágott fejéből előkerült a tükör is.  Rögtön elrakta és tovább folytatta az útját, hisz még egy tárgyat meg kellett szereznie és szembeszállnia ezért a 21 fejű sárkánnyal.  Újabb küzdelem következett, amit az ott megtalált aranykarddal tudott le és ez majd 3 óráig tartott, mire a sárkány kilehelte a lelkét.  Itt egy arany varázsfésűt talált benne, amit szintén el is rakott.  Ezzel a fésűvel, ha megfésülködik majd visszanyeri eredeti szépségét.Miután kiállta a harmadik próbát is, visszaindult azon az úton, melyen úgy sejtette, hogy eljut a Varázstükör birodalomba.  A visszafelé megtett út, rövidebbnek tűnt, mint amin eddig haladt.  Amikor aztán odaért az erdőbe, ahol sejtette, hogy az átjáró van, elővette az aranykulcsocskát és megkérte, hogy mutassa meg neki a bejáratot a Varázstükör birodalomba.  Pillanatokkal később a kulcs kiugrott a kezéből, és előtte lebegve mutatta, merre menjen.  Hamarosan rá is talált és a zárba helyezte azt, majd elfordította, az ajtó ki is nyílt és beléphetett a varázslatos birodalomba.Azonnal tündérek serege vette körül, hogy megtudakolják ki is ő valójában és mi járatban van erre fele.Péter bemutatkozott és elmondta jövetele célját.  Amikor a tündérnép megtudta, hogy ő az, aki elrabolta Maribell szívét, azonnal útbaigazították, hogyan jut el a gonosz boszorkányhoz, hiszen az tartotta fogva a lányt.Péter így továbbfolytatta az útját a jelzett irányba, hogy megtalálja élete szerelmét.  Ez így is lett.  Hosszas bandukolás után ráakadt egy házikóra, ami épp a boszorkáé volt.Amikor belépett oda, csak egy szutykos lányt talált ott, akinek az arca el volt csúfítva.Péter tőle megtudta, hogy a boszorka éppen alszik.  Így aztán kirángatta az ágyból, hogy felelősségre vonja a lány miatt.  A boszorkány azonnal előhívott minden szolgálólányt, aki nála dolgozott, hogy Péter kiválaszthassa szíve szerelmét.  A férfi a tükörbe nézve azonnal látta, hogy melyik lány is Maribell és feléje nyújtotta az arany varázsfésűt.  A lány félénken vette el és azonnal megfésülködött vele, megtörve ezzel a boszorka varázslatát, amely csúnya szolgálóvá tette.  Amikor ez a varázslat megtört, Péter a szerelme elé lépett és lágyan, hosszan megcsókolta, feloldva ezzel az átkot.  Ekkor a többi lány is visszaváltozott, a boszorkány pedig látva a történéseket ijedtében azonnal szörnyet halt.  Nagy volt az öröm a boszorka házában, a lányok mind boldogok voltak, bár fogalmuk sem volt róla, hogyan jutnak vissza a szüleikhez.  A legboldogabb azonban Maribell és Péter volt, végre elérték azt, hogy örökre egymáshoz tartozhassanak.  Kötelességüknek érezték azonban, hogy segítsenek a lányoknak hazajutni és miután ezt elintézték, ők is felkerekedtek és visszaindultak a Varázstükör birodalomba, ahol a tündérek és hableányok nagy örömmel fogadták őket.  Egy kis időt még eltöltöttek náluk, majd innen a tükör ajtaján átléptek a királyságba.  A hintó – mint mindig – a szokott helyen várta és azonnal a Palotába fuvarozta őket.Maribell apja boldogan ölelte meg egyszem lányát és megköszönte Péternek, hogy megszabadította őt az átoktól.  Azonnal odaígérte a kezét neki és meg is tartották a lakodalmat egy héttel később.Az ifjú párnál boldogabb nem létezett a királyságban, főként, hogy hónapokkal később már mindketten két gyönyörűséges ikerfiúnak örülhettek.Életük kalandja még hosszan folytatódott, de a közösen átélt dolgokat sosem feledték el.

Vége

Pécs, 2014.  Szeptember – Október

ÉRTÉKELÉS:

Minél több, annál jobb!

Rövid link:

Kedvencként való jelölés:

(csak bejelentkezve)

EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
mecena_tartalom