Üresnek lenni jó. Az üresség könnyűvé tesz és gondtalanná. Olyan leszel, akár egy kis levegővel töltött lufi. Vidáman csevegsz a sarki fűszeressel, a portással vagy a régi iskolatárssal. Mosolyogsz.

Még egyszer mondom: üresnek lenni jó. A kínai bölcsesség is úgy tartja: a korsó üres, épp ezért használható.

Egy laza mozdulattal bekapcsolod a tévét, a rádiót, a telefont, a laptopot, a mittudoménmit, aztán csak simán bedől a fejedbe az a rengeteg szemét, és te ész nélkül befogadod.

Facebook, TikTok, Youtube, Messenger, Instagram, Snapchat – hosszan sorolhatnám – és mindenhol azok az ostoba hamis reklámok, amik vásárlásra buzdítanak. Körbevesznek, elárasztanak, ott vannak már mindenhol. Jah kérem, ez már keményen a fogyasztói társadalom.

Szóval ott tartottunk, hogy üresnek lenni jó. Az élet gondtalan. Nincs is min gondolkodni. Nem is kell. Minden jó, minden szép. Üresnek lenni létélmény.

Nem beszélve arról a tényről, hogy két üres majdnem mindig megérti egymást. Sőt, akár több száz, vagy több tízezer üres is ugyanazon a véleményen lehet.

A csorda jó, a csorda biztonságos, a csorda mindentől megvéd. Ahogy Nietzsche mondta: „A csordaösztön a közepet és a közepest értékeli a legmagasabbra és tekinti a legértékesebbnek: azt a helyet, ahol a többség található; azt a módot, ahogy ő maga is él.”

Miért kell annyi mindent a fejekbe gyömöszölni? Kit érdekel a Pi vagy a négyzetgyök 2? Newton törvényei, vagy Leibnitz formulája, a Fourier-transzformáció? Püthagorasz tétele… vagy egyáltalán akármi bármi, amit éveken keresztül sulykoltak belénk az iskolapadban. Temérdek vers, amit fejből megtanultál. Történelmi események, évszámok. A zsitvatoroki békekötésre gondolom még mindenki emlékszik? Ugye?

Egy időben az emberi faj túlélésének a záloga a tudás volt, mára meg úgy tűnik ismét a szaporaság lett.

Aki üres nem gondol a holnappal, él akár az ég madarai és szaporodik. Tenni se tesz túl sokat és hasznosat önmaga reprodukálásán kívül…. A kulcsszó: Do nothing! Minek? Jóvanazúgy… Különben is már mindent kitaláltak, felfedeztek, megcsináltak úgyis.

Vannak a smart eszközeink, amik megtesznek mindent értünk, vannak bölcs és okos vezetőink, van ez a remek kis civilizációnk. Minden klappol. Vagy nem? Szóval vannak erős érvek az üresség mellett, azt nem tagadom…

Viszont kérdezem én, mi lesz azokkal a kevesekkel, akik tele vannak kíváncsisággal, szebbnél szebb gondolatokkal, és tenni akarással, amik majd szétfeszítik a belsőjüket?