– Miért? Mikor? Hogyan? Miért?

– És akkor most jobb? Sokkal?

– Valóban jobb, vagy csak az individuum keresi megint a felmentést?

– Kellett ez neked? Tényleg pont ez kellett? Önbecsapás és társai?

– De te miért bíráskodsz? Jogodban áll? Szép dolog ez?

– Egyébként, ha már itt tartunk, elbírod az igazság súlyát? Tényleg elbírod, vagy megint csak hárítasz?

– Honnan jött egyébként ez a gondolat? Vagy már megint a közízlésnek való szánalmas megfelelés munkálkodik a háttérben?

– Lehetséges lenne? Megvalósítható?

– Meg akarod valósítani? Mikor? Marad még rá energiád?

– Sokáig fog tartani?

– Fájni fog? Mennyire fog fájni?

– El fogod tudni majd fogadni? Nem leszel ideges?

– Elég időd lesz feldolgozni?

– Fogsz rám haragudni?

– Fel fogsz tudni menteni a dolgok irgalmatlan súlya alól?

– Fel fogom tudni magam menteni a dolgok irgalmatlan súlya alól?

– Mert fel kéne? Biztos vagy benne?

– Felelősnek érzed magad? Ki mondja? Ki a felelős? Senki nem felelős semmiért?

– Hallod, amit beszélek?

– Figyelsz? Miért nem figyelsz jobban?

– Megismételnéd?

– Ugye nem fogsz bocsánatot kérni?

– Már unod az egészet? Unsz?

– Mindig lesz egy újabb kérdés? A kérdések folyamatos feltevésének és megválaszolásának sosem lesz vége? Már sosem lesz vége? Sosem lesz vége? Sosem lesz vége?