"Élhetnék én már boldogul
de a csend még szavakra hull",
szememmel már rég nem látok,
csak szíven szavára várok.
Vak koldusként tengődőm itt,
hol elenyészett már a hit,
nincs remény, csak a tettetés,
fertő, undor, s a rettegés.
A kereszt sokszor porba hull,
gyarló az ember, nem tanul,
s ha kínja vérét serkenti,
gőgjét nem tudja letenni.
Harácsol sokat hasztalan,
pokolsikolya parttalan,
ott nincs cím, név, pozíció,
meghalni tiszta szívvel jó.
-
Idézet: Czipri Éva (1943-1974): Élhetnék én