: 103
: 99
: 0
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Horváth Zoltán – Konyha
Várható olvasási idő: < 1 perc
szerző által korrektúrázva
Az asztalnál ülök
Pofámban, lecsócsált csontok
Szopogatom a porcot
De hírtelen, a rozmaringos só otthagyja a polcot
Sziszeg a víz,
Ahogyan a kígyó Évának
Csak ennek semmi
Súlya
Mégis, te úgy érzed ,,bele fojtalak a jóba"
Üthetném, verhetném a konyhánk falát
De szeretlek, ezért a késeddel a szívemet
Szúrom át
Nem érdemled azt, amit kaptál
Itt voltam neked, másokért mégis
Inkább eldobtál
Ezért tömöm a búrám, s ordítok
mint a fába szorult féreg
Ha már az örök lelkem nem is lehet más
Csakis enyészet
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
mecena_tartalom