Versvirágok (1. rész)

A Mosoly: egy felhívás keringőre.

Valaki adja és van, aki kapja.

De ha elértek az Egyenlítőre

egy örökkévalóság a pillanatja.

Kézfogás: tán erős jellemre vallhat,

én mondjuk őszintén nem így hiszem.

A végén tíz ujj egyedül maradhat.

Ha csak nem fogod, s magaddal elviszed.

A Név: valami kezdete és vége,

tudással átitatott ismeretlen.

Én csupán azt az egyet nem értem:

Miért forduljak hozzá tisztelettel?

Add a Tied, s itt az enyém közösbe - 

Mondd, miért sírod szemedet vörösre..?