Porhó (4. rész)

Halászné Magyar Márta – Porhóként pergő perceink

Perceink peregnek, porhanyós porhó,

idő, mire ráeszmélünk, elszökött,

végigégett, mint egy csillagszóró,

lejárt gyorsan az életünk fölött.

Nem vagyunk más, csak múló szikraeső,
kapaszkodunk egyre gyengülő ágon,
nem ismer az újonnan érkező,
haladunk, majd átlépünk a határon.

Kinyílik előttünk majd az a kapu,
hogy élhettünk, az maga a csoda,
talán vár valaki holdfényhajú,
és kitárul mesebeli szoba.

Nem tudni meddig tart a most, felsejlő
végén derül ki, hány volt az esztendő.
2025.01.02.

Minél több, annál jobb!

Rövid link:

Kedvencként való jelölés:

(csak bejelentkezve)

EDDIGI ÉRTÉKELÉS:

Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…