Pipacs pirosában pironkodik a mező,
szerelmet rejt fejünk felett a fenyő,
rigó dalol hajnali szerenádot,
pitymallattrilla ébreszti a világot.
Párt keres a rigó magának,
énekkel kedveskedik választottjának,
szerelmüket látva elpirulok én is,
narancsos vörösben pompázik az ég is.
Pipacsmező szépségét mikor látom,
ölelném magamhoz a világot,
rigó éneke zene füleimnek,
remélem, viharok elcsendesülnek.