Emelem lábam, alatta aszfalt,
léptem nyomán a nehéz út gyűrött,
a kopott, kemény talaj tapasztalt,
az idők során sok nyomot gyűjtött.
Könnyedén libbentem arrébb egykoron,
semmi nem állta el lépteim útját,
időnként még csókoltak is homlokon
lendületet lehelő üde múzsák.
Talpam alatt futó út nem idegen,
kanyarog, ahogyan ez lenni szokott,
haladok, hisz földi utazó lennék.
Itthon vagyok itt, ezen a helyen,
ahová engem a sorsom hozott,
majd mikor távozok, leszek egy emlék.
útját, homlokon, múzsák, idegen, szokott, lennék,
helyen, hozott, emlék.