: 119
: 103
: 0
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Halászné Magyar Márta – Hajókötél helyett hajszál
Várható olvasási idő: < 1 perc
szerző által korrektúrázva
Nézdegél az ember, kicsit lepihent,
elgondolkodva, élete delén,
mondhatni: átlépve életének felén,
vagy már talán azon is túl,
furcsállja, hogy manapság már
egy kis emelkedőt megtéve zihál,
szíve szinte kongva kalapál,
tüdeje friss levegőért kiált,
nincs arcbőrén ifjúkori, csúfságosnak ítélt
pattanás, felváltotta néhány szarkaláb,
haja is fénytelen, csak néhány ezüst szál
csillogtatja meg benne a megélt évek igazát,
egyre vékonyodik talpa alatt a jég,
csak össze ne törjön, mint galambtojás,
amikor arra rálép egy kifejlett óriás,
ha csúszik is a jég, ne szakadjon be még,
hová lett a régi erő, hova szállt az ifjúság,
jobb, ha nem is töpreng az ember ezen tovább,
kapaszkodója csupán hajszál, nem hajókötél,
tán nem szakad el még, itt most a lét a tét.
2024.03.07.
Versíró játékra. Megadott szavak: nézdegél, pattanás, vékonyodik, fucsállja, lepihent, kongva, zihál, galambtojás, fénytelen, hajókötél.
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
mecena_tartalom