Porhó (7. rész)

Halászné Magyar Márta – Gyorsan tűnő szikraeső

Hajamban megcsillan fehér porhó,

mellőlem sok év messzire szökött,

bár tortáimon nem volt csillagszóró,

az idő bizony eljárt fejem fölött.

Földi lét gyorsan tűnő szikraeső,
bármennyire kapaszkodunk egy ágon,
a feltartóztathatatlan érkező
elmúlás leselkedik a határon.

Bezárul ez, kinyílik az a kapu.
A végzet, lehet, hogy valami csoda?
Talán minden angyal holdfényhajú?
Ki tudja, mi vár, milyen ott egy szoba?

Múlt, jelen valós, jövő csak felsejlő.
Megadatik itt még néhány esztendő?
2025.01.05.

Minél több, annál jobb!

Rövid link:

Kedvencként való jelölés:

(csak bejelentkezve)

EDDIGI ÉRTÉKELÉS:

Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…