Az éjszaka borzalmas volt,

Fellegek mögé bújt a Hold,

Járvány hatására: élőből a holt,

Büszkeségünkre így került a folt.

Tudósok csapata ülte a tort,

Vizet prédikálva, s íva a bort.

Jóslatuk nem vált be, bár kavart port,

Végül a háború zárta a sort.

Van remény? Kikelet?

Van még ki szeret?

Legyőzi a sötétséget a fény,

És életünk szebb lehet?

Ha meglátod a hajnal könnycseppjeit

A virágok nyújtózó szirmain,

Akkor hidd el, van remény,

Túllépni a múlt sírhalmain!