A Brit Királyi Légierő pilótáinak szóló ajánlás a második világháborúban: ha a lezuhanás elkerülhetetlennek tűnik, próbáljon meg a legolcsóbb, legpuhább objektumra zuhanni olyan lassan és gyengéden, ahogy csak tud.

A Beaufighter, más néven a „suttogó halál” egyre nagyobb sebességre gyorsulva siklott a kifutópályán. John dobogó szívvel húzta maga felé a magassági kormányt és gyorsan elrebegett egy imát. A RAF lassan kifogyott a pilótákból a véres légi csaták következményeképpen, ezért gyorsított tempóban képeztek ki ifjú pilótákat a veszteségek pótlására. Közéjük tartozott John is, aki egy kis gazdaságban nőtt fel, és a technikához keveset konyított, viszont éles eszünek tűnt és fiatal volt. Rögtön fel is keltette a figyelmét a toborzótisztnek, aki a vidéki Angliát járta utánpótlás után kutatva. John nagyon gyorsan be is került a RAF kiképzőprogramjába, ahol az újdonsült pilótákat nevelgették. Ez az első felszállása volt egyedül, amit a kiképzőbázis repülőterének légterében kellett elvégeznie. Ez afféle vizsga volt, amit a kiképzőtisztje Paul a reptér gyepjéről figyelt. Johnnak most eszébe jutottak a gyorsított tanfolyamon tanultak.

– Figyel rám John! – mondta az oktatóteremben Paul. – Sokkal több repülőgép van az óceánban, mint ahány tengeralattjáró az égen, úgyhogy egyáltalán nem kell aggódni.

Hősünket nem igazán nyugtatta meg ez a közlés, bár volt benne logika az szent igaz. John megtanulta azt az örök igazságot is, hogy az időjárás-előrejelzés alapjában véve horoszkóp számokkal, valamint azt is, hogy onnan fogja tudni, hogy rendesen behúzta a futóművet, ha teljes gázzal tud csak kigurulni a kifutópályára. Úgy érezte felbecsülhetetlen tudásra tett szert és az önbizalma egyre nagyobb lett, ahogy telt az idő. Felszállás előtt még egy jó tanácsot is kapott az oktatótiszttől:

– Sebesség, magasság és agy. A háromból legalább kettőre szükség van egy sikeres repüléshez. Neked ezzel a géppel meglesz a magasságod is és a sebességed is, ne aggódj!

A Beaufighter a magasba szökött és Johnt olyan öröm járta át, amit ő talán még sohasem érzett. A szabadság mámora fogta el. Az utasításnak megfelelően jobbra döntötte a gépet és egy kört kezdett leírni a repülőtér felett, amikor megtörtént a baj. Egy lángcsóva csapott ki a jobb oldali Bristol Hercules motorból és kedves tábortűz gyanánt égett. John nem esett kétségbe mert eszébe jutottak oktatói szavai, amit épp a hasonló alkalmakra tanácsolt:

– Ha egy kétmotoros gép egyik motorja elromlik, a másik motorral minden gond nélkül el tudsz repülni a becsapódás helyszínéig.

Így hát John meg is nyugodott és éles szögben, a gép orrát ledöntve közeledett a kifutópályához. Felidézte magában a RAF ajánlását hasonló esetekre, „ha a lezuhanás elkerülhetetlennek tűnik, próbáljon meg a legolcsóbb, legpuhább objektumra zuhanni olyan lassan és gyengéden, ahogy csak tud” , ezért megcélozta a gép orrával a hevesen integető Pault.