Fáradt ló baktat az úton

bánat ül barna szemén,

szakadt bőrszíj himbálódzik

régen oly büszke fején.

Víg csikóként kint szaladgált

harmatos rétek gyepén,

édes kislány csengő hangja

szólította a nevén.

Sorsa eltépte a lánytól

szekereket húzhatott,

ostorok csapásaitól

fájó könnyet hullatott.

Midőn elfogyott ereje

nem volt jó már semmire,

begurult hentes szekere

eljött, hogy őt elvigye.

Valaha volt büszke állat

félelmében remegett,

de összeszedte az erejét

és a bőrszíj engedett.

Csengő hang szól most az úton

.Te vagy kis lovam? Gyere!

Mára felnőtt kis gazdája

rohan ott szembe vele.

Könnycsepp hajtja el szeméről

rajta ülő legyeket,

megtalálta a boldogságnem 

kívánt ő egyebet.