Az önkényes, kegyesnek szánt hazugság
talán már mind-mind magától érthetődik,
 ha az ember kinyitja nem csupán
 a megfelelő digitális,
vagy épp audiovizuális csatornákat
 s elmerengve, megdöbbenve szétnéz
 haját cibálva miknek
 nem volna szabad tán sosem
 megtörténni a nagyvilágban.
 A pontatlan ketyegő,
 szándékosan meghamisított időszámítást
legfeljebb csupán zsigerileg,
 csontjainkban lehet kínzón,
sajgón megérezni.

A kínos empátia-tolerancia,
 vagy ha tetszik kirívó etikett
 méltán kőkori szabályait
 úgy néz ki szándékosan elfeledték,
 pedig azért kiváltképp hasznos volna,
 hogy kamasz anyukák
 ne szemeteskosarakba
 tegyék kisdedeiket,
 miután szükséges
 feleslegessé váltak.

 Kivehetetlen, járulékos, kakofóniás zaj,
 melyet mostan mindenki egyre
 népszerűbbnek tart s a már húsz éve
 ugyanazokat a kínzóan szándékosan
 feltűnősködő Celeb-partiarcok
 provokatív exibicionista feltűnősködéseiből
 profitálgat az adott bulvármédia,
 ahelyett, hogy valami értelmesebb
 műsort nyomatnának,
 mely gondolkodásra kényszeríti
 az agymosottak hígagyú táborát.

A mohó birtoklási, kéjsóvár vágyon,
 akárcsak a kisstílű kicsinyességek
 átkán mindennapokban
 felülemelkedni - úgy tűnhet -,
 egyre inkább embert-próbáló,
 hitvány, kétszínű feladat.
 Megdöbbenve tapasztalják,
 hogy az ún. emberi jelenlét
 hamis-hazug, talmi illúziója
 egyre inkább felzabálja
 a realistának becézgetett
 Valóság legapróbb részleteit is.

 Az öncélúság nemhogy
 feledhető lenne, de - sajnos -,
 még most is egyre népszerűbb.
 Meghatározhatatlan, sóvárgó idejű,
 céltalan kivárás tenyészik,
 akár a gaz-dudva,
 mintha nem lenne így is
 sürgősebb az eredménytelen
 napok értelmetlen futása.
 Csupán csak halkan,
 egyre diszkrétebben leszünk
 szívesek egyéni álláspontjainkat,
 vátesz-kérdeseink törmelékeit
 precíz-pontossággal megfogalmazni,
 legalább is, amíg csak lehet!