,,Ezer év múltán" - mondta
 egy szociográfus tíz évvel fiatalabb,
 mint most én vízkészleteink
 radikálisan lemerülnek majdan
 a föld fortyogó gyehenna-magma torkában,
 s Szahara lészen s pusztaság,
 hol egykor virágzó városok teremtek.

Tevéken fogunk közlekedni,
 míg a felső tízezer újabb
 napelemes autócsodákat veszen,
s új GALF 5-ös magángépeken röpköd
 Dubajtól Kis-Ázsiáig s tovább.
 Gyermekeink, akár droid-gépek,
 tán már meg sem ismernek minket,
 csupán örökkön Pénzt
 s anyagi jólétet követelnek, s akarnak!
 
Hiányoznak szívbe markolón
 a becézgető, kedves szavak:
 ,,Apukám! Imádunk téged!"
Életünk már most veszettül
sérülékeny s parányi homokszemcsékként
 keringünk egymáshoz sokszor
 ütközve utazó bolygón sztrádáján.

Jó volna tudni, nem csupán
 csak eltűrni, hogy miért nem
 elegendő a hitvány éhbér-szagú
 csekélyke menázsi-juttatás,
 mint afféle átlagos, pitiáner összeg,
 melyet hajnaltól-éjszakáig
 tartó robot-munkák árán
 még betermelt serénykedő
 ember-igyekezet.

 A Föld lakójaként csupán
 csak udvarias, s szerény vendégek,
 afféle átutazók lehetünk
 sovány-vigaszú életünk során,
 mert csupán csak az mondhatja
 immár magát Egésznek,
 akit viszont-szerettek,
 s szeretve lett őszintén,
 s hűséggel-tisztán.

Manipulatív alkuknak,
spekulációknak helye nincs
 sem bimbódzó-romantikákban,
 sem halhatatlan szerelmek
 Mindenség-oltárain - rossz,
 s hitvány ösztön-szenvedéllyel
 megakarnánk felezni a tékozló Időt is,
 mely eldarálja szervezetünk
 molekula-sejtjeit.

 - Az Ember talán épp ezért
 úgy érezheti minden út
 egyszerre körbe fut,
 s nem csupán elveszett;
vajúdva, küzdve
bizonytalanított Sors-kezekkel,
 Embernek s nem gaz féregnek
lenni újra, hátha úgy
még élni érdemesebb!

,,Csak az a sanda, egykedvű Vég,
 csak azt tudhatnánk végképp
 feledni, s eltörölni!"
 - motyogjuk középkorúságunk
 alkony-határán a kétséges válaszokat,
mikre - tudható -, feleletet talán
 már nem is kaphatunk.

 S miközben rángat, ráncigál
 bennünket ide-oda,
 előre-hátulra a Lét;
 Lelkünk, ha társra találna
 talán nem riadna,
nem rettegne félve,
 hogy vajon milyen
 Holnap lészen másnap?!