Meglásd! Léted később majd
 a bizonyított Végtelenbe belebotlik,
 akár egy tántorgó, sántító, béna aggastyán,
 aki akárcsak az éles kavicsokat
 fel-felszedegeti kósza emlékeit.
 Arcodon láthatóvá lesznek lelked
 aprócska, tán mikroszkopikus stigma-sebei,
 melyeket kaptál milliószám,
s kisemmiztek, elüldöztek
 ,,egyesek" csak mert nem voltál
 hajlandó tökös-merészen
 ököllel visszaütni.

Mindennapok kálváriája
 szépen gyorsan összenyom,
 akár a kitenyészett,
 ördögi lidércnyomás
 úgy feszíti be macskásodásnak
 indult végtagjaid, síráv mélységek
 felé zuhansz egyre,
 s hol marad a megmentő
 véd-Angyali kéz mely még
 visszahúzhatna a tudatos Jelenbe?!
 
Pillanatok tört-tükör részeiként
 kihullasz önmagadból is,
 hogy látnod kell,
hogy mások sikeresebben, jobban,
 boldogabban, elégedettebben
 boldogulnak e hitvány köztes állapotban.

S sokszor nem értheted miként,
 vagy hogyan maradhattál naiv,
 befolyásolható, szerencsétlen-ostoba?!
 - Beléd lett kódolva a Világ.
 Ez is egyfajta kis-Halál,
 csak kevesen érthetik.
 
Mert nem kell már neked
 tán senki-sem,
aki csak mímeli az Igazságot,
 Barátságok örök-szövetségeit;
 a történések kis ágbogán
 előbb meggyötör később
 önzőmód ki is igazítnak
 visszautak megtűrt viszontagságai.

 Nagyon figyelj s vigyázz tenmagadra,
 mert ha kiszakadsz Én-Idődből
 nem lesz majdan senki,
ki fele-barátként,
vagy Angyalként
őszinte-igazán visszafogadhatna!

Unos-untalan szakadékok bukkannak eléd,
 mint áthatolhatatlannak
 gondolt drót-akadályok
 s alig-alig tudhatod:
te hibáztál-e elégszer
 megbocsáthatatlanul, vagy a külső,
 kisemmiző környezetet?!

 - A napok hordalékán
 odakint most még Ember-Embert
 vett meg, gázol, tipor el
s elfeledkezik arról,
 hogy a másiknak is éppen
 úgy lehetett gyerekkora, mint neki!