Már megint olcsó János,
vagy divat-trend majmok kicsinyes,
 manipulatív eldorádója;
 hiába is hívogat sokakat
 elkorcsosult kordivat éppen Párizsban,
 Dubaiba, vagy Amerikába.

 Úgy tűnhet a kor-szükség egyre
 nagyobb tahó bunkók idiotizmusára,
 míg a lelkes autodidakták
 legfeljebb csupán körmeiket
 rágcsálják rágcsálók módján.
 Kényes ember-barlanggá
 vedlett mostanság az odakint,
 míg a vihar-szabdalta Lélek:
 kóbor, nyughatatlan csavargó.

Jó volna, ha legalább
 egynehány értelmesebb
 gondolkodó még megfordíthatná
 háromszázhatvanöt fokos szögben
 a hitvány, exibicionista optikát,
 mellyel - sokszor -, inkább
 a tetszetős szupermodellek
 egzotikus domborulatait lesik,
 semmint a sziporkázó intelligenciát
 próbálnák meg lemérni.
 
A Világ már így is egyre többet
 méltánytalan kivet önmagából,
 eltaszít - már minden mindennek
 a távlata lészen csupán;
 reflexek megszégyenítő kényszeressége,
 hogy két szakadék közt
 a biztos Senkiföldje türelmetlen várakozik.

Folyvást bolyongó,
 kiüresedett Odüsszeiákba
 fogódzkodnak már azok is,
 kik ismerni-érteni vélték
 a masszívabb, zsigeribb Életet.
 A tagadás tagadását mintha
 már egyre nehezebb,
 viszontagságosabb lenne megkerülni;
 szélütött agymosott gondolatok
 között mikor lehet valaki független,
 avagy igazán szabad?!
 Még a Mindenséggel flörtölő szerelem
 is torz fintort vág, leköp,
 kigúnyolja naiv-gyerekes áldozatait.

Meglehet, hogy csupán egyedül
 a túlvilági Lét lehet az emberé.
 - Jó volna biztos tévedhetetlen
 tudatban útra kelni abban
 a megelégedett hiszemben,
 hogy görbe, nehézkes útjaink
 során még lesznek hűséges,
 segítőkész társak, kik híven elkísérnek.
 Mint akik mágnesnél is erősebbek,
 s vonzásuk majdcsak célok,
 s álmok felé ránt.