A visszavert Fény tartós korszaka - lám csak!
 Ránk köszöntötte csóváit.
 Pálton, Arisztotelész - annyi se sok -,
 már rég nem kultúrák mérföldköveiként
 tekintenek modern korok hitvány embereire.
 Enyves kezükhöz véres Afrikából
 importált gyémánt tapad,
 amit a feketepiacon gondolván
 majdan jó pénzért eladhatnak,
 míg másik kezükben luxus sportkocsik
 slusszkulcsa fityeg csilingelőn,
 amivel peckes-hetvenkedőn hódíthatják
 meg egyik álom-dívát a másik után.

S ne kérdje senki azt, hogy miként,
 hogyan, vagy miből?!
 A helyezkedés, a mesterkélt,
 körmönfont manipuláció itten
 a tutti-lényeg, semmi más!
 Másként akárki meggyaláz,
 s tán még el is tapos!
 Mondanám, engem is régóta megbénít
 a tehetetlen döbbenet,
 hogy e mostani szenny-Világunkban
 ilyesmi egyáltalán megeshet;
 silány tükörré foncsoroz a céda-felismerés:
 Ember-Embert elad,
 átver, megveszteget, leöl!

Hátam mögött a Lét,
 mint beszédhibás dadog.
 Előttem a bizonytalan homok-Idő,
 melyben léteznem ítéltetett,
 ám még most se tudhatom,
 hogy mit, hogyan, merrefelé kellene csinálnom?!
 Mondanám, hogy maholnap már jócskán
 az ötven felé kullogok,
 kivénhedt hajótörött Robinson lettem,
 akit sokszor elhagytak,
 és egykori Kedvesem sem
 igen tudja már szándékosan
 hogy miként s hogy vagyok!
 Kérdezném:
miért jobb, aki boldogabb, elégedettebb?!

S ha a mindennapi csoda-varázs anyagtalan?
 Mire emlékszik az egyes Ember maga?
 - A részletek manapság inkább nyúzzák,
 vonják egymást - de sosem segítik,
 hogy élhetőbb legyen a Nincs.
 Sejtről-sejtre, lépésről-lépésre
 szükséges viszonyítani magamat,
 míg Justitia-mérlegen
 megmérhetem mások vétkeit is,
 nem csupán csak a magamét.

 Éreztem, hogy szétszakad
 a múlt-jelen s minden,
 ami még lehet!
 Jó volna ha végre megértenék
 a rejtett összefüggéseket!