Most arcokra, s emberekre kellene emlékeznem!
Ki ment el hamar s ki távozott önként szánalomból,
 vagy gonosz-fondorlatok gáncsolásaiként.
 Ám régen voltam hírmondó-szemtanú
 s már bizonyára jócskán tévednék.
 Homlokomra bélyeget sütögetnének
 ,,egyesek" a ,,TÉVEDSZ" - felirattal.

 A kör pereménvidékin körös-körül viszont még
 most is tudnék egyet-kettőt
  aki megalkudott saját sorsával,
 s inkább jólcsengő jutalmakért
 azonnal eladta önmagát s elveit is.
 Az is érdekes még,
 hogy a meghunyászkodó,
 hitvány kullogók csorda-falkáiból
 miként lesznek döghúsokra éhező,
 mohó zsákmányolók.

Kérdezlek szelíd, értelmes szavakkal benneteket!
 Megérte-e?
Titeket ténylegesen csakis az anyagiasság,
 s a hatalmaskodások izgatnak,
 miközben meg kellene vigasztalni
 egy régnem látott igaz barátot,
 babusgatni kartondobozba kitett árva kisdedet,
 a modern dívaszerű Nőt,
 aki tán rég elfelejtette saját,
 problémás, szomorú gyerekkorát
 s most azért ennyire flegma,
 prűd-sznob, 
nagyvilági exibicionista-mutogató!

 Úgy tűnik mindenkinek elkélne 
az a bizonyos görbe-tükör,
 mely útat s tán még irányt
 is mutatna számukra.
Vagy érdemes volna visszatérni
 - csak úgy Időgép-gondolatban -, száz évet,
 mikor még szépen 
s kissé barokkos-cirfasággal beszéltek,
 versekkel vallottak halhatatlan
 Mindenség-szerelmet s egy kézcsók,
 egy pirulós Angyali-tekintetben,
 hamvas kacsók játékában benne volt
 egy teljesebb, tartalmasabb élet?! 
Hófehér jácint-szirmokat adni naiv
 s hiszékeny szíveinkkel szent-ajándékba,
 s tudni:
Az igéző Kedves csengettyűs szíve
 csakis értünk dobban hallhatón!

Jaj, ám a félig vagy tán egészen
 alattomos Hiány mostanság épp úgy mérgező,
 akárcsak a tunya, lusta Közöny,
 mely a nagy Egészet szándékos
 s tudatos módszerekkel áthatja
 s groteszken deformálja!
 Kétfajta ember létezik mostanság:
 Az első szánalmas kis vég-lény amolyan
 megtűrt, kuporgó Joseph K dolgos,
 serénykedő kisember-típus,
 míg a másik Napóleon-komplexussal
 beoltott trón s hatalom-követelő,
 akinek ha nem szalutál a rendőr,
 nem integet a bíró, nem kávézik az ügyvéd
 akkor egyetlen villámló
atombomba-pillantás elegendő,
 hogy totális karrier
 s életmód-csökkenés következzék be!

Merre vagytok igaznak becézett hűséges Barátaim?!
 Hová tűnt a gyermekkorból annyi gondtalan,
 mihaszna, játékos év,
 mikor még azt hihettük
 ha majd felnövünk bizonyos őszinte-igaz
 érzelmek akkor sem lesznek majd másként,
 hiszen egyek voltunk s összetartoztunk,
 akárcsak a jó testvérek?!
 - Szobám falán álmos hatvan
 vattos izzó ontja sugarait.
 Kizárom magamból
 a kinti, fenyegető Világot,
 lehunyom szemem s elmélkedem...