Óh, te vágyott, hőn áhított semmittevés!
Csak néha randevúzzunk, annyi bőven elég.
Korunkban mókuskerék a fő jellegzetesség,
megállíthatatlanul egyre csak forog az időkerék.
Az ember a rohanásnak a megfáradt csicskása,
förtelem, hogy alig jut ideje, energiája bármi másra.
Mint űzött vad, lohol a jelenből a feltételes jövőbe,
van olyan, aki élete végéig sem keveredik ki belőle.