Szívet rajzolt a friss, fehér hóba,
pedig kicsit sem volt jól ma,
mégis a szeretetre gondolt,
szívében a szerelem már holt volt.
Sok évvel ezelőtt a szíve megfagyott,
amikor lett belőle hirtelen elhagyott,
hiába égett előtte nagy lánggal,
még a hamu is kihűlt a parázzsal.
Azóta szerelem neki nem létezik,
nem válaszol, ha e témáról kérdezik,
csak ő tudja, hogy mennyire remélte,
hogy önzetlenül szeretnie így is megérte.
Tudja már, hogy az igaznak vélt volt hamis,
hiába álmodik éjjelente vele még ma is,
szeretettel vesz másokat gyengéden körbe,
de a szerelem hiányától meghalt egy rész belőle.