: 40
: 38
: 0
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Villax Richárd – Elveszve az őserdőben
Várható olvasási idő: < 1 perc
szerző által korrektúrázva
Talán egy csúf baleset ért:
Harcolok az emlékekért.
Lehet, egy törzs tagja voltam,
Valahogy elvándoroltam.
Kérdem: honnan, miért jöttem,
Elveszni az őserdőben?
Ebben a zöld háborúban
Tompa karddal vágom utam.
Küzdöm magam a fény felé,
Nem látok csak magam elé,
Vajon mi lesz még előttem,
Itt a nyálkás őserdőben?
Énekelek, hogy ne féljek.
Vadállati üvöltések
Nyomják el a hangom hamar.
Lábamba a kígyó, ha mar,
Dögevők már lesnek közben,
Éhesen, az őserdőben.
Tüskék hegyén alvad a vér.
Arcomba csap a denevér.
Bokrok ölén ijedt szemek,
Tudom, hogy csak ijesztenek,
Talán ők is félnek tőlem
Elveszve az őserdőben.
Legtöbb bokor megvéd, etet,
De némelyik megmérgezett.
Színes madarak kísérnek:
Megelőznek, utolérnek.
Eltűnnek a páraködben,
Elveszve az őserdőben.
Nekem nyílnak a virágok:
Illatos, csoda világok!
Letépem, a varázs múlik:
Tarka szirmuk sárba hullik,
Elvegyülnek emlék-földben,
Elveszve az őserdőben.
Félhomályban látó is vak.
Volna legalább egy csillag,
Melynek fénye földet seper.
Nem mindig csak e zöld lepel.
Hinnék egy nagy őserőben,
Elveszve az őserdőben.
Elmém hiába is kutat,
Nem lelem még a kiutat.
Keresem az Arany Várost,
Amely utam végén vár most,
Hogy megtudjam, miért jöttem
Elveszni az őserdőben.
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
mecena_tartalom