mecena
összes megtekintés
: 82
új megtekintés
: 72
kedvencnek jelölve
: 1
hozzászólások száma (egyelőre nem működik)
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]

Tasi83 – Zavarba ejtő szingliség

Várható olvasási idő: ≈ 6 perc

szerző által korrektúrázva



Szinte mindig azt gondolta, amikor reggel kicsit az éberkóma, és az ébrenlét zűrzavaros határán, hogy egész hátralévő napját álomkórságban kell majd, hogy végigszenvedje. Elvégre nem sok embert ismert, aki harmincas éveit taposta, nem volt már legalább két gyereke, és ne a szingliség jótékony bélyegét sütötték volna a homlokára.
Mégis volt valami megnyugtató, ugyanakkor üdítően kellemes, komfortos érzés a reggel jól ismert hangjaiban. Amikor kissé mérges morgós gázzal elhajtott panellakása előtt a szemeteskocsi, vagy amikor már hajnalok hajnalán olaszos temperamentummal megáldva egymás között szócsatázni, rikácsolni kezdtek az örökösen elégedetlenkedő szomszédok.
Valósággal utált délelőtt tíz óránál korábban kikelni a jó meleg ágyból, még nyáron is. Holott talán ő volt a legelső, aki légkondicionáló berendezést szereltetett fel kis lakásába, hiszen a páradús, kánikulai forróságot kibírhatatlannak találta. Most viszont fürgén szökkent ki jócskán összegyűrt ágyából. Előbb a fürdőszobába ment, és minden esetben melegvizet használt, még akkor is ha anyja vagy milliószor elmondta neki, hogy a hideg víztől ébred fel igazán. Nem baj! Jó lesz a meleg is! Legalább marad még már perce, hogy a jótékony, serkentő tejeskávétól igazán magához térhessen.
Evett egy kis gabonapelyhet. S bár már közel tíz éve elköltözött szüleitől még mindig elhanyagolható étkezésnek tekintette a reggelit. Inkább a hosszan tartó, élvezetes, mediterrán jellegű ebédekért rajongott. A múltkor is kellemesen elflörtölgetett azzal a jó fej, sportos hapsival, aki kedvessége jeleként meghívta a Római partra egy gusztusos, és ínycsiklandozó halas flekkenre, amit képtelen lett volna visszautasítani, és bár – főként az apja utálta a pacalt, ő élt-halt a disznóbelsőségekért, és a tengeri herkentyűkért. Ugyanakkor a spenótfőzeléket tükörtojással kislány kora óta képtelen volt megenni, és akárhányszor rossz, gyomorforgató érzések gyötörték mindig úgy érezte magát, mint akinek a torkán leerőszakoltak egy hatalmas tányér gusztustalan, fűízű spenótfőzeléket.
Haragudott magára, mert nem sok barátot sikerült az évek hosszú során át megtartania, vagy maga mellé csábítania. A legtöbb barátnője túlzottan is könnyen önkéntes rabigába hajtotta a fejét pusztán azáltal, hogy háztartást vezető, aggodalmaskodó, gondoskodó feleség lett egy rendszerint méretes basaszerű sörhasat növesztett vadtahó tirpák állat mellett, akiknek csupán csak azért volt szükségük a női nemre, hogy kiélhessék mohó, önző birtoklási vágyaikat, és fajfenntartási ösztönszemléleteiket.
– Tényleg velem van gond, vagy a legtöbb pasi ténylegesen a farkával gondolkodik?! – kérdezte, miközben rágyújtott egy cigire.
– Ugyan már drágám! Butaságokat beszélsz! A legtöbb pasi már attól a csúcson van, ha meglát egy-egy esztétikusan túlfejlett dekoltázst! Én amondó vagyok! Szerencsésnek tartom magam, hogy révbe értem! Amíg melózok, vagy elfoglalt vagyok addig a párom vigyáz a kölykökre. És ha csak a konditerembe akarok pasimustrát tartani azzal sincsen semmi baja, mert nem egy féltékeny típus! Szerintem hülyeséget csinálsz, ha nem fogsz magadnak egy pasit! Használd ki a fiatalságodat! Elvégre a harmincas éveidben jársz kisanyám!
– Na ne mondd! Én még emlékszem a szalagavatónkra mennyire könnyelműen odaadtad magad a te Tibikédnek! Legalább óvszert használtatok?
Most a barátnőn volt a sor, hogy visszautasítsa ezt az iróniába hajló sértést.
– Ha tudni akarod drága Helguci! Igen! Védekeztünk! Egyébként megnyugtatlak édesem Tibikével a szex olyan volt, mintha az ember egy nyálkás, undorítóan izzadó békával, vagy gyíkkal dugott volna! Remélem kielégített a válasz?
– Nem is vártam mást! Egyébként nem azért kérdeztem, hogy totálisan zavarba hozzalak! Csak mostanság… azt vettem észre, hogy olyan világban kell, hogy boldoguljak, ami meghaladja a képességeimet! Szeretnék végre olyan munkával foglalkozni, ami a változatosság kedvéért érdekel is, vagy filmezni, forgatókönyvet írni, dirigálni a beképzelt, agyonkényeztetett színészeknek. Érted?!
– Oh! Édes barátnőm! Ez mindannyiunk célja! A dirigálás! De egy ilyen lepra országban, ahol mindenhol az csöpög, hogy már megint melyik szépségkirálynőből lett önkéntes jószolgálati nagykövet, és idióta műsorvezető! Semmi esélye az embernek! Egyébként én is írtam egy mesekönyvet a gyerekeknek!
– Tényleg?! – csodálkozott őszintén a másik. – Ez igazán remek! Gratulálok!
– Nemhogy azt hidd! Eszméletlenül sok melóm volt vele! Akkor a második gyerkőcömet vártam, és nem bírtam aludni, mert nagyon hasogatott a hátam! Később mindennek igyekeztem részletesen utána nézni, és borzasztóan méregdrága egy-egy nyomdai, és marketinges összköltség. Ezért imponál New York, vagy London. Ott állítólag érdemben foglalkoznak az emberrel! De mondd meg nekem az igazat? Melyik emberrel kellene összeismerkedni, aki nem csupán önmaga hasznát, de a másik ember érdekeit is szem előtt tartaná, és őszintén segítené karrierje elindítását?
– Ez kissé melodramatikusan hangzott!
– Lehet! De más példa! Volt egy barátnőm, aki már tizenhatévesen lelécelt hazulról, és most olasz focista luxusfeleség, és egész álló nap sütteti bombázó, bikinis testét a tengerparton, és a gazdag feleségek gondtalan életét éli! Látod! Ezt nem volna szabad a mostani bulvármédiának túlzásba vitten mutogatnia. A mostani generációnak az égadta világon semmi példaképe sincs! És ezek a mostani verseskötetek? Sírhatnékom támad, ha egy alig százoldalas füzetnyi kis szösszenetért négyezer forintot is elkérnek csak mert az adott kötet keménytáblás. Hát hol van a kortárs angol, és amerikai költészet? Azt miért tudják lefordítani? Tudod miért? Nem üzlet! Már vagy tizenöt éve mindig ugyanaz körül forog az egész irodalmi hobelevanc! Az újakat meg mintha szándékosan elsüllyesztenénk! – fakadt ki kissé indulatosan.
– Ok. Szíved joga így vélekedni! Legutóbb ha jól tudom, valami művésznőcske nyitott vállalkozást! Csak ezzel is az a baj, hogy a híres emberek mindig könnyebben érvényesülnek, mint a nagy jelképes átlag!
– Szerintem valami rohadtul elromlott a mai világban! – váltott filofófikus hangra. – Úgy értem, hogy manapság mindenki a pénzre hajt, és a luxus életre! Elég csak azt a hülye tévét bekapcsolni és az ember tüstént talál egy rakás szánalmas idiótát, akik híresek, és gazdagok akarnak lenni. Ide jön még az álomkarrier egy-egy bulvárcsatornánál.
– Na látod ez így igaz! Én azt mondhatom, hogy elégedett vagyok az életemmel! Elvégre van két csodás gyerkőcöm, és egy férjem is és mindenünk megvan! Na jó! Nem járunk állandóan nyaralni a Maldiv-szigetekre, de azért a nagymama nyaralója sem olyan rossz!
– Látod! Pontosan erről beszélek! Miért van az, hogy te megcsináltad a magad szerencséjét, nekem meg ezek az orbitális tahó seggfejek jutottak?! – kinyújtóztatta az asztal alatt jócskán elgémberedett lábait.
– De hát azt hittem, hogy együtt vagy valakivel! Mi történt szívem? – lepődött meg.
– Szakítottam Ádámmal, mert kiderült hogy nős és van három gyereke! A felesége pedig fotómodell volt! Na? Ehhez mit szólsz?! – kicsit felidegesítette magát, ha pasis ügyek kerültek terítékre.
– Ez rohadt nagy igazságtalanság volt, még attól a féregtől is! De azért remélem, hogy legalább jól tökön rúgtad, ugye?! – kezdett kíváncsiskodásba.
– Szerintem megtette ezt a lépést a bombázó felesége, amikor elhívtam egy kis személyes találkozóra, ahol kitálaltam neki mindent. Még a szaftos, csöpögő részeket sem hagytam ki!
– Ez az csajszi! Karakán egy luvnya lettél! Nem is gondoltam volna, hogy a gimi után ennyire megállsz majd a saját lábadon!
– Pedig elhiheted nekem, hogy muszáj volt, különben az önkéntes Alfa-hímek lazán eltaposnak!
– Figyelj drágám! Tutti biztos, hogy valahol rád is várakozik az a bizonyos nagy Ő! Csak hinned kell, és bíznod benne, hogy rád talál! És egyébként is! Nem olyan rossz a szingliség! Vagy igen?!
– Hát… tulajdonképpen akkor kelek, amikor akarok! Kivétel, ha munkanap van, és nem hétvége! És szeretek a magam ura lenni!
– Hát akkor mi itt a gond csajszi?
– Egyszerűen csak jó volna, ha végre igazán megtalálhatnám önmagamat, és nem érezném úgy, hogy kallódok ebben a nyavalyás életben! Érted ezt? – szomorúbb, viseletesebb lett a hangja.
– Ne viccelj velem! Tökéletesen megértelek! És mi a helyzet azzal a jópofa, furcsa sráccal… hogy is hívják? Marcell?
– Marci a neve, mert az eredeti nevét ki nem állhatja! Nem is tudom… Szerintem szándékosan nem akarja, hogy megismerjék, és hogy őszintén közeledjenek hozzá!
– Mondja ezt egy olyan csaj, akihez a gimiben jóformán oda se lehetett menni dumálni csak két év után!
– Akkor még más idők jártak!
– Ja, persze! Vagy csak mosogatólé lötyögött abban az okos fejedben!
– Ne hülyéskedj! Marci rendes srác! Randiztunk is párszor, de valahogy úgy érzem, hogy nem működik kettőnk közt a kémia!
– Ezt mondd csak, mégis hogy a büdös életbe kell érteni?! Csak nem impotens az ürge?
– Szerintem nem! Csak amikor megpróbáltam megcsókolni előbb szégyellősen, majd rettegőn elhúzódott tőlem! Azt se engedte meg, hogy átkaroljam!
– Ahá! Tehát kifogtál magad mellé egy aggszüzet, akinek fingja sincs a szexről! Szerintem rá kellene vezetned, ha csak ennyi a gond!
– Mert te olyan kis mindent tudó vagy, ugye?! Én úgy emlékszem, hogy a gimiben is szerencsétlenkedtetek elégszer a te Tibikéddel!
– Hogy lehetsz ennyire szemét dög? Azt hiszed, hogy csak neked van jogod, hogy szerencsétlen légy? – kérdezte bosszúsan.
– Jól, van! Ne haragudj! Igazad van! De azért eléggé cikis helyzet, hogy harmincas éveiben járó pasi még mindig semmit nem tud a szexről, vagy fél bizonyos dolgoktól!
– Szerintem ez benne a pláne! S ha még jóképű is miért is ne? Csak tőled függ! Ettől még nem szabadna kisiklanod!
– Igazad lehet! Akkor? Miben maradunk? Mikor talizunk legközelebb?!
– Figyel Helgám! Most a hétvége totál csőd, de ha szeretnél a gyerkőceimmel játszani felőlem semmi akadálya! Viszont a csajos traccspartit egyelőre muszáj lesz hanyagolnunk, mert ki se látok a munkából!
– Figyelj csak! Mindenben segítek, ha akarod! Csak nem szeretnélek téged is elveszíteni, mert a legjobb barátnőm vagy! – megölelték egymást.
Helga később felhívta telefonon Marcit és randit kért tőle! Megbeszélték, hogy nem fognak elhamarkodni semmit. Egy gyertyafényes, romantikus este után DVD-t néztek, és végigbeszélgették jóízűen az egész éjszakát, és mire felvirradt a nap érezték, hogy egymáshoz tartoznak, és Helga is egyre jobban kezdte elhinni, hogy önállóságát és függetlenségét nem kell kötelező jelleggel feladnia más kedvéért.

ÉRTÉKELÉS:

Minél több, annál jobb!

Rövid link:

Kedvencként való jelölés:

(csak bejelentkezve)

EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…

Hangulatjelek
Link beszúrása
Kép beillesztés
Előnézet
Fórum infó
Ugrás a publikációhoz
Hozzászólás:
mecena_tartalom