: 196
: 192
: 1
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Tasi83 – Visszatekintés a Minimalista Ürességbe
Várható olvasási idő: ≈ 1 perc
szerző által korrektúrázva
Mert mindannyian
kihasználták érveiket;
öntudatlan vitorláztak
sokáig az élet zajló vizeiben,
mikor sajgó,
kétértelmű kételyeket
fordították szándékosan ellenük.
Zavaros szemekben
gyanakvó kételkedés vert tanyát.
Aki nem alkuszik,
nem is adhatta a szolga
ostobát s ezt ,,egyesek" tán
már nem is akarhatták
igazán megbocsátani.
Közönséges s mocskos játék ez,
mert Idők múlásával már minden
s mindenki önmaga
torz-groteszk árnyéka lett.
Mesterséges időkorlátokat
állítottak mint afféle digitális
akadályokat a gyanútlanabbak elé,
hátha még meggondolják magukat,
vagy épp meghátrálnak;
happy end-es ösztönök
sem működhetnek már
csupán csak
egyszál magukban.
Valami minimalista,
megkurtított önbizalom
nélkül - félő -, már
mozdulni sem igen lehetséges.
Félrehajtott, gyanakvó
tekintettel óvatosan
az ember önmagába visszanéz,
kicsit tán úgy mint
az alkalmi Hamlet-bolondok,
vagy az idegbetegek.
Nyomasztó labirintusok
az agy fogaskerekeibe
beágyazottan;
az önmegfigyelés
kikezdhetetlen szinonimái.
A viszonylatok-kapcsolatok
paradoxona, mintha mindig
is létezett volna egyre
nyilvánvalóbban,
megcáfolhatatlanabbul.
A határtalan igényesség
- igaz -, még rendre kopogtat,
de már lehet,
hogy nem is olyan sokáig.
- Jó lett volna tudatosan
kikerülni az ún. bukfenc-pofonokat.
Ösztönös válaszok
megalapozatlanságába sem biztos,
hogy jó ötlet belekapaszkodni;
akárhonnét is akarunk
egyáltalán nekiindulni,
kőkolonc a szégyen
vagy újrakezdés,
ha menni kell,
mindenkiben ott szunnyad
a torokszorító félelem,
ti. hogy vajon mi lesz
majd a következő percben.
Az önként elvállalt korlát
már nem józanítja az embert,
de egyre stresszesebbé teheti.
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
mecena_tartalom