A jelenkori groteszk, nonszensz
már-már totálisan abszurd
tömeg-társadalom sokban
hasonlít egy bégető nyájhoz,
akik lassan, komótos
kedv-közönnyel közelítenek
manipulálható, megvezethető érdekekhez,
jólhangzó ígéretek Júdás-gyűrűjéhez,
vagy - adott esetben -,
egy-egy kiskirályként viselkedő,
pöffeszkedő kény úrhoz,
oligarcha-igazgatóhoz.

Az emberek többsége mostan
egyre inkább nyögve ingázik
a biztosan lefizethető megalkuvás,
kispolgári csökevény-értékek,
vagy a könnyedén átírható
emberi törvényszerűsége felett,
s egyáltalán meg se fordul szikkadt,
agymosott totem-fejében;
miért kell éppen annyit fizetni itten?!
Vagy miért is lettem önmagam elárulójává?!

Holott másutt olcsóbb a kenyér,
liszt, tészta és az alapvető élelmiszerek
is alkalmi, jutányos
árakon beszerezhetők.
A hétköznapok, akár féltonnás
Sumó-mangalicák egyre
csak vánszorognak már megint
egy lassacskán eltelő év vége felé,
miközben jó volna végre
valami pillanatnyi stabiltás,
röpke tiszavirágéletű harmónia,
melyben talán nem azonnali,
és végérvényes szakításokkal
végződhetnek akármelyik párkapcsolat;
ahol elég volna az együtt töltött,
tartalmasnak mondható én-Idő is.

Néhány Celeb-sztárocska
megint fel-feltünedezik;
előbb csak a Blaha-téri forgatagban,
később a Bazilika-téren a felebaráti,
jószolgálati szeretet nevében;
A legyőzött megvesztegethetőség
az ember-lélekben most
átmenetileg még megpihen,
de talán már nem sokáig.

Az önmagával szándékosan
bekerített Világ felé bandukol tétován,
egy helyben álldogálva
a folyamatosan gyanakvó ember is,
kinek - anno -, sok mindent
megígértek, s mégis azonnali
parkolópályára tették a sanyargatott,
mihaszna évtizedek;
mert most a külső életforma is

- Meglehet -, hogy csupán
csak egyetlen, jól koncentrált,
ördögien manipulatív
koncentráció-versengés,
ahol előbb-utóbb mindenki
mindenkit eltapos,
vagy megveszteget,
hisz csupán csak ez
a két választási lehetőség maradhatott
s még a kutya se kérdezi meg,
kinek hogy szolgál az étvágya,
vagy törékeny, sebezhető egészsége?!