Az érzékelések szándékos
 zűrzavarában momentán
 sajnos bármi lehetséges;
már senki sem szabad-gondolkodik,
 de agymosottak táborához
 sem szükséges ám vakhűséggel,
 rátartisággal ragaszkodni.

Álom-ígérgetős szentbeszédektől
 kidőlt, másnapos, sajgó Holnapok,
 mert - valamiért -,
 külön való lett az akol,
 s ahol megterem érdem
 s babér, még egyáltalán
 nem biztos, hogy kisemberek
 számára hatékony, s kifizetődő.
 Lócitromok - igaz -,
 még nem potyognak az égből,
 ám az ember önkéntelen
 is bemocskolja előbb cipőjét,
 később - ha nem vigyázz -,
 manipulálható Lelkét is.

Hivány-alamuszi kuncsorgó
 módszerekkel kapaszkodnának
 ,,egyesek" néhány soványra vágott
 szívószálba, akár a keserű
 vodkatonik-koktél hányinger-ízébe.
Független akaratot másnéven
 ragadványként miért
 s ugyan kinek remélne várva,
 dupla-tokájú, potrohos
 Döbrögik kicsinyített mása?!

Az álmokat így is, úgy is,
 szétszövik, összeirdalják
 kapillárisok; a térfogat,
 mint jóltáplált hasak
keresztmetszete csupán
csak abban az esetben nőhet,
 ha létezik még elegendő
 gyorsfagyasztott,
újrahasznosítható táplálék
 a mindenütt háromszoros
 árakkal kalkuláló
 szupermarketek mutyizgatós polcain.

- Ibolyántúli méregkeverők
 diktálják az árakat, a trendet,
 s tán még a null százalékos THM-et is,
 s miután már vagy harminc
 egynehány éve a béka segge
 alatt stagnálgat a GDP,
ekkora adókon az ember
már meg se lepődik.
 ,,Keresheted a lóvét öreg! -
 szólnak rád karrier-sikert
 harácsoló stróman-üzletfelek.
 Se itt, se fokföldön, se Anktartiszon -,
 a lényeges dolgokat meg nem leled.

Az újabb szépségkirálynők
 gumipitypang-szíve már csak
 a jól csengő luxust szomjúhozza,
 s míg pálmafás medencék partján,
 óceánok túlsó oldalán
 vígan éldegélnek ,,egyesek"
fogyasztói színvonalon felül,
 addig az Ember a Lét elviselhetetlen,
 tökölős tehetetlenségében
 elforgácsolja nem csupán
 céljait-terveit, de még önmagát is!