Mélyülő sebként mégis
 gyerekes semmiségekkel
 vannak telis-tele még
 hűséges álmaink;
valaki egy új családi házat
 szeretne, amibe -
mondjuk a változatosság kedvéért -,
 már beszerelték a központi fűtést,
 és van villany is, míg más
 egy új négykerék meghajtású
 terepjáró-csodát, ami full extrás.

 Egy lenszőke hajú tündér kislány
 rántott húst szeretne enni,
 mert bár már elmúlt hat éves is
 még mindig nem tudhatja mi is az,
 milyen az íze, vagy hogy is néz ki.

Az életre egyre inkább kitágítható,
 de homályos engedményeket,
 alkukat tesz az egyes embereknek,
 amibe igaz muszájból azonnal
 bele is kapaszkodnak,
 bár sokszor igazán nem érthetik,
 hogy mi végre nem haladhattak
 előbbre egy adott társadalmi,
 és megbecsülési szamár-létrán.

 - Egészalakos görbe-tükrökbe
 be-bebámul egy csalafinta,
 huncutkás, torz tükörkép:
 mintha immár szándékosan
 vallatni, kiszedni szeretne
 az ember benső lelkéből
 valamit, hogy:
 ,,Na, öregfiú! Lássuk csak!
 Te miért tartasz ott,
 ahol éppen tartasz,
 vagy hogy miért vegetálsz
 lassacskán a létminimum alatt,
 amikor már minden szintünk
 meghamísítható, és annyira alacsony?!"

 - Persze választ senki se fogad,
 és talán nem is remél,
 mert felesleges,
 annyira ott lóg, feszül
 valami gusztustalan,
 ordenáré hamis-hazug
 talmi a dohos levegőben.

Felcsavarták legbelül
 a tohonya, közönyösített
 hajlandóságot
- már ha létezett -, egyáltalán.
 - Emberi léptéket keresne
 talán a Jelen is, ha tudna még,
 amibe érdemes lenne bizakodni,
 közeli, kiszámított,
 tétova ácsorgások lesznek
 az Időben, mert mostan
 ebben van a nagyobb
eldöntendő szerencse-lutri.
 Közös törleszkedések
 tört-mondatai észrevétlen
 emberek kopjafejeire rászakadnak...