Mintha most szánt szándék
gyanánt folyton folyvást
folyna s tartana tán még
a szabad-gondolkodó elmék hülyítése is;
most már mintha bulvár-médiák
világán túl az ún. popkultúrálisra
felhízlalt olcsó, hígítószagú influenszerek világában
is egyre nagyobb lehetne a kíméletlen,
már-már szándékosan brutál-kemény
versengés a követők, likeolók szent kegyeiért.

Mert most mintha immár
minden s mindenki olcsó,
megvesztegethető, szánalmas
zsibvásári szenzációt követelne
nem csupán a tömeg-tájékoztatási
digitális csatornák, s hálózatok
széles cyber-hálózatától,
de magától az egyre inkább
elkorcsosult évtizedtől is,
mely az Y-Z-generáció hétköznapi
nomád-generációit egyre inkább
fűti s meghatározza.

Most már nem is merhetnek
egyedül hallgatni a már amúgy is
totálisan magára hagyott ész érvekre,
a logikusan továbbépíthető közhelyes
klisék tárházaira, hiszen jobban teszik,
ha már minden esetben inkább
mások mondják meg nekik,
hogy mit, hol, miként,
és főleg hogyan csináljanak.

A személyiség, mint afféle átmeneti,
vagy ha tetszik; köztes individuum,
már nem elégszik meg pusztán
a mindenkori egyéniség-egyediség
megismételhetetlen varázslatával,
s tán különlegességével.
Olcsó, híg, leredukált egyszerűsített
mondatokat darál megannyi olcsó
celeb műsorvezető a tévéből éppen úgy,
akárcsak a kereskedelmileg

bebiztosítható rádiók digitális hullámhosszán,
s persze még csak senki nem is sejti,
s tudja, hogyha ál-hazug hírek,
híresztelések helyébe egy-egy verset,
prózai részletet tennének tán
az átlag agymosott, mogyorónyiagyú
vadbunkó ősemberek is estleg
újból felfedezhetnék
autodidakta módszerekkel
a gondolkodásuk kicsinyes
mikro-képességeit.

Mintha e mostani kiszolgáltatott
élet egyszerre tűnne szánalmas,
bonyolult gubancnak, melyből
egyre kevésbé lehetséges
menedék-útvonalakon,
akárcsak egy összekúszált útvesztőből
a biztonságos pánikolás-mentes szabadulás!