Időkben pergő évszázadok
 peremén a nyelv - félő -,
már magára sem ismer;
 jól tudhatjuk, hogy akadnak
 még a modern digitális civilizáció
 hajnalán is madárlátta,
 isten háta mögötti kontinensek,
 ahol közművesítés, internet
vagy Wi-fi kapcsolat, televízió,
 DVD-lejátszó, bluetooth vezeték
 nélküli fejhallgató,
 és egy sor felesleges cyber-kütyü nem létezik.

 Mintha szándékosan ki lennének szakítva,
 vagy épp rekesztve
a technológiai forradalmiság
 széleskörű látóköreiből. 

A halászó-vadászó-gyűjtögető életmód,
 mint egyfajta berendezkedési
 életmód-modell - félő -,
 már Közép Európában is
igen-igen kezd meghonosodni.
 Mintha csak általános módszerekkel
 már mindenhova beköltözött
 volna valami szándékosan
 gyorsított erjedő rothadás.
 Meddő búja dzsungelek
 bódítják így átutazó felfedezőiket. 

Mostan egyre inkább szándékosan
 választalanul hagynak
 már minden flinci-falanci,
bagatell döntést, vagy sorsfordító vitát;
 mintha előre is tudnák,
 hogy mi fog következni akkor,
 ha bárki ellentmondhat,
 vagy épp felemelheti szavát.
 Mintha kövekből kellene
 megszületnie megannyi teremtő,
 harmonikus gondolatnak,
 mert a Világ immáron egyetlen,
 bezárt Kolombusz-tojás,
 melyet jobb nem háborgatni,
 sem feltörni. 

Már mindenki mintha
 szándékosan tévedt volna
 el ebben a nagy büdös
 fekáliaszagú Valóságban
 melynek nincsen se vége,
 se hossza; tudatos szeretet-hiányból
 állandóan visszatérő átszenvedett,
 túlélt gyermekkori álmokat
 mesélünk folyamatosan, miszerint;
 nem lettünk se szuperhősök,
se filmrendezők, botcsinálta színészek,
 vagy veszélyekkel flörtölő bohóc-artisták,
 hogy kivetettük volna a Halált.

 Mintha a való életünkben
 is mérlegen kiméricskéltük
 volna már egymás között
 a Lét beválthatóságának
 kicsinyes szelvényeit,
 hátha megütjük a lottószámokat.
S míg éberen álmodunk
 visszahullunk a kijózanító
 ébredés átlagos fekete-fehér
 hétköznapjaiba, ahol
minden egysíkú,
 barátságtalan s egyforma!