Amikor a nyughatatlanság
is nagy nehezen megnyugszik
odabent egyszer még az is megeshet,
hogy végképp külön-békét
köthetsz majd önmagaddal;
amikor majd megnyugtat,
megvigasztal Kedvesed igazibb,
angyalibb lénye,
mely alvó nyírfaágként
előbb gyengéden rád hajlik,
majd átölel, babusgat,
akár egy árván maradt gyermeket
szokás talán akkor magad
is megértheted a választás
összetettsége egyedül
benned volt meg mindig is.

Amikor a Lét majd újabb alamuszi célokat,
alantos terveket szővőget ellened
majd könnyedén rájöhetsz ebben
a nagy végestelenre felhizlalt,
manipulálható hazárdjátékban,
melyet most a galád Világ kedvére játszik
úgy érzed majd hogy bukásodban
is megtalálhatod a saját lecke-tanúságaid.

Most még álmosan,
kicsit kómásan dong, zsong szívedben
a honvágy kicsinyes Odüsszeia-készenléte;
menni, útra kelni szeretnél
folyamatos örökkévalóság gyanánt,
mert képtelen vagy egyhelyben
elvesztegetni hajótöröttnek hitt értékes,
parány életed súlyát,
s úgy érezheted magad,
mintha a mindennapok senkiházi
vétke azonnal agyonnyomná
még fel-nem-fedezett
kreativitásod írmagjait.

Vigyázz magadra ám jól,
mert magad is naponta
szembesülhetsz vele s láthatod:
rendre megcsalják, becsapják
az átlagembert a parázna,
vérbőző szenzációhajhász
perc-emberkék ünnepi,
szánalmas hitvány dáridói,
s mohó, olthatatlan vágyakozás
egy luxusabb berendezkedett
életmód után, melyhez semmi közöd,
hiszen mindig is önmagad akartál maradni.

Mikor majd megérzed,
hogy mások kedvükre rángathatnak,
ráncigálnak egyre gyöngéden
becézgető nyakleves szükséges
és néhány őszinteségből
metszett igazabb baráti szó.