A van-volt-lesz - félő -,
 örök tanúság gyanánt
 még így is kevés. Idő-hurok,
 vagy csupán csak a látszólagos,
 halandóságra-ítéltetett percek
 hóhér-hálója, mely előbb-utóbb
 mindenkit elérhet?!

A Létet láthatatlan kezek szorítják,
 s reményeink szerint
 védő-Angyaloknak kellene őrizniük,
 hogy több sors-tragédia
 immár ne történhessen.
 A fekete-szín fecskék még nem jöttek,
 mégis a nyári zimankó
 már nyakunkon csücsül.

Egy dagadék-dongó döngicsélt
 a szúnyoghálón s ha az ember
 nem vigyáz allergiás-sokk reakcióként
 bedagadnak elefánt-pufók képe.
 Odakint egzotikus pillangók
 libegve szárnyalnak stílusosan
 gyönyörű ruhakölteményekben
 egyik sikeres perc-emberről a másikra;
 itt már nem az örök-Egy
 érzelmek játszák a főszerepet
 - de a Dárius-anyagiak.

- Idegen idegek megsejtett ritmusát
 a hallószerveken át is jól hallani,
 csak legyen mindig Valaki,
 aki figyel a másik szavára,
 hiszen a közösségek,
 csoportok előbb-utóbb úgy is
 mind bomlásra ítéltetnek.

Az exibicionizmus páncélingébe
 öltözötten egyre többen hihetik azt,
 hogy védettek, egyre
 kiismerhetetlenebbek lettek a Látóktól.
 S míg egy-egy különc-furcsa
 Zarathustra-remete Hölgyszemek
 könnyező csillagait vigasztalja megértőn,
 csupán csak az őszinte empátia-tolerancia,
 mint afféle titkos,
 önmagától való megváltó kegyelem
 hozhatja el a lelki külön-békét.

- A lét balgatag szamárlétráin
 latrok táborától jócskán,
 szándékosan lemaradva
 legutolsóként kollogok,
saját tempó-törvényeim szerint,
 s csupán csak remélhetem,
hogy nem játszom el sem
 a szolga-ostobát, sem a Hamlet-Baleket,
 aki azért alkalmi bohóc-bolond,
 mert mást nem tehet,

s hogy a józan ész,
 és a független-gondolatot
 mostan szüntelen párbajra
 hívja az agymosott bunkó tahóizmus,
 mint afféle trendi,
 népszerű társadalmi sikk!
Digitális imbecilek kezében
 a piros-gombot akárki megnyomhatja!