: 10
: 9
: 1
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Tasi83 – REMETE-KROKODILKÖNNYEK PARADOXONA
Várható olvasási idő: ≈ 1 perc
szerző által korrektúrázva
Mert most kicsit magad is
úgy érezheted magad;
sarkig idegen vagy
s maradtál egészen,
barátságot s bajt
ritkán ha nyújthatsz.
Mert már menekülnél
a pusztuló Világ elől is,
akárcsak azon jóarcú haramiák,
kik kedvükre kiprédikálták
a kiválasztottaknak juttatott
lehetőségeik, mert most
kalmárszellem dívik
az emberek közt
s érvényesülési tettrekészség.
Az egymást bizton
összekötő hídakra
rálépni merő gyerekes felelőtlenség.
Belül kellene már inkább
elszakadni végleg mindentől
s mindenkitől, kiről úgy érezheted
egyszerre lehúz s végképp gúzsba köt,
hogy ne tökéletesen
pucér-pőrén legyél magad is kiszolgáltattva
- de tartsd vissza magad tán
mindenképp az
önkéntes remeteségtől míg csak lehet.
Kiönthetetlen titkok
s kulcsok halmozódnak
tebenned össze-vissza
míg tart e hitvány földi
színjáték újra s újra megismételve önmagát.
Magad maradtál határtalan;
jobb ha emésztgeted
még egy kicsit.
Megmaradsz még most is
- ha úgy élsz, ahogy tervezed -,
akár a míves Sors kacifántos edénye,
mely számodra egyedül
csak krokodilkönnyeket tartogat,
- félő fel nem gyógyulhatsz már,
akár a lassított seb,
mely folyvást elvérzik,
csupán elvakarhatod
- ha tetszik, ha nem -,
gennyesedett tályogjait.
Mire egyszer majd felnősz
tebenned a gyermek is kicsit
megöregszik s szomorú,
bánatos lesz.
Összetákolt dolgoknak
megriadt halmazát
kincskét őrzöd betegeskedő
szíved mélyén;
azt motyogod magad elé
halkan mindennap
hogy más meg ne hallja:
sok vesződség
s kár volt bízni, reménykedni.
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
mecena_tartalom