Lelkün szavát bizony rendre
megzavarják kicsinyes,
manipulatív, méla titkok;
csillagaink alatt kakasvisdalokat
játszik egy-egy kismustrált
matuzsálemi törzsfőnök,
kisstílű ígérgetők
megtévesztő prédikációjára
aligha reagál Európa.
Mert most - nagyon úgy tűnik -,
egyszerre farigcsálják egymás közt
sakkjátszma-szinteken
a lehetetlennek egybekötött
aprócska lehetőségek mikéntjeit is,
hátha valamelyiük még
hasznot is remél, bár mindhiába.
A Lét vándorútján bizony
most már azok sem igen
mernek keresztülmenni,
kik egykoron kidüllesztett
mellkassal hirdették
mindennek az ellenkezőjét.
Most vannak jócskán
,,egyesek" kik naponta
akár még visszafelé is
bátran elátkoznak sokakat,
s már senki sem akarja
tudni vajon miként
következett be két lépés között
a tartóssá lett
szakadék-szakítások olcsó sorozata?!
Savanyú szagú évtizedek
ölében egyre kevésbé
érzékelhető a fojtás is,
melyet egy-egy hatalmasság
bárki nyakára rátekerhet
- persze csak észrevétlen.
A lehetetlen kataklizmákat
is egyre kevésbé lehet
méltán megemészteni,
hiszen egyszerre mérgezettek,
s hányingerkeltőek többszörösen.
Most lehetetlenségek
tömegárucikk-szárnyaira
rákötözve célok s álmok
félúton vesztegelnek,
hiszen nem tudhatják
még valójában merre is menjenek;
házörző ugatásokba botlik az,
ki fel szeretné térképezni
a világban még megmaradt
maradék emberséget.
A legfontosabb gondolatok
függvény-elmozdulásait
egyszer már valaki lefektette,
aztán hirtelen elfeledték;
mennyivel könnyebben
tűnhetne a békés egymás mellett élés.
Mintha az örökkévalóság
malmai is immár egyre
gyorsabban őrölné zsigeri tagjait.
- Jelenek kapuit
most becsapták bőszen,
s csupán csak egyeseknek
lehetséges belőle méltó hazaút...