: 316
: 309
: 1
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Tasi83 – PÓT-VÉGLETEK TÖRVÉNYE
Várható olvasási idő: ≈ 1 perc
szerző által korrektúrázva
Ahogy pudin próbája az evés,
szándékosan befelé
csorgó huzatos könnyeinkkel
sem igazán tudunk már mit kezdeni.
Maradék, nyamvadt, szánalmas
életünk háromszázhatvanöt
aprócska részecskére osztja
nem csupán az Idő,
vagy a naptár
- de minden napnak megvan
az a faramuci, már-már
velejéig gyalázatos története,
miszerint:
a pótvégleteinkhez
jobban kellene igazodnunk.
Hatványozott vigaszt
hiába is merítene
a kibontakozni kész szeretet,
ha nem maradhatott már gyökér,
mag-csíra, melyből
az egész érzelem kisarjadna;
miért van a finom
pörköltkávénak is,
melyet hajnalok pisla-fényinél
lefőzünk megégetett vizeletszaga?!
Mert tartós zaklatottságok
betüremkedéseit is törvényszerűen
be kell laknunk,
hogy később ne mondhassák rólunk:
,,Na! Ez is egy olyasfajta ember volt!"
Mintha a lelki-testi kapcsolatnak
már - nagyon sok esetben -,
végleg befellegzett volna,
ti. az embernek örökkön
elsősorban saját magával
kell megalkudnia,
s alkudoznia egyszerre.
Az elárasztott tégelyekben
is gyakorta megbicsaklik,
vagy eltéved, ha nem figyel eléggé,
s mert a Semmi horizontjára
előbb-utóbb a test is
rendre felfeszíti magát.
A célok s megtervezett
elképzelések mintha
a tudatos tehetetlenségről vallanának;
miért kell megnyúzni
a tartósnak becézett kiábrándulást is,
amikor volna ott még
hasznosítható érzelem?!
Tetszhalotti állapot megrajzolja
az élők rendjét is, merre tarthatnak.
Odabentről már letépett
sebtapasznak tűnik a Világ.
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
mecena_tartalom