Szerelem s agónia nyitva hagyott
óráiban mintha viharvert-szárnyú angyalok
már nem akarnának rémálmokkal
teli látomásainkat vigyázni se;
nagyon is tudhatják a tudatalatti ősi,
arche-mélyén vihorászó koboldok,
s szörnyekbe botlanának.
Hitchcocki-madarak gubbasztanak
baljóslatún fejünk felett buszmegállók
elektromos vezetékein;
talán már tőlük is függhet
a szélessávú szolgáltatások tarifa-díja.

Acsarkodó horda-emberek még
az ünnep közeledtével is mérgezett-beszédüket
még így is károgásra, káromkodásra használják,
hogy valósággal csak úgy fröcsög,
füstöl belőlük az egymást szapuló,
becsmérlő prédaleső szitok.
Vajon már mennyi évezrede is annak,
hogy vége-hossza nincs macska-egér
háborúskodások, olcsó, szánalmas kis
perpatvarok zajlanak szerte Európa térképén?!
Vaddisznókat altat anyai ölében
a rettegő félsz, bár jobb volna inkább,
ha nem tenné.

- Mindenfajta ember-alkotta hulladékot
csörget lábunk alatt
a jegesedésnek indult szél;
az arcon érezhető
Odüsszeia-nyughatatlanságba
bele-belekap karmaival.
Az őzek s gidák temetők virágágyásait
most egyre ritkábban legelik,
mintha szándékosan rejtőzködnének
a sunyi, megbízhatatlan emberek elől,
kik hajdan eleséget tettek ki nekik.

Válaszolatlan kérdések gyülekeznek
egyre gondterhelt-elmék barlangjaiban;
nyakát ennyi kérdőjel tán
még sosem nyújtogatta itt.
Egy-egy személyre szabott,
méregdrága öltönyt, nyakkendőt
viselő üzletember-figura üget át a téren,
miközben a megfelelő tőzsde-tippeket
kapja fülesén; számvetést,
értő panaszt ritkán, ha érzett,
haszonszerzés neki jócskán kevés.

Mostan szándékosan megtévesztett
színjátékot játszik megannyi karitatív,
segélyező szervezet is;
nem tudni biztosan kik
a szerencsés nyertesek,
kiket még ideje korán nem
lakoltattak ki farkasordító
vacogtató hidegekben.

S miközben szánalmas parti-arcok,
pillanatnyi hírnévre ácsingozó
Celebecskék örülgetnek egymás közt
a szeretet és jóság feltétlen ünnepének
addig a felszín alatt súlyos,
mocsárban dagonyázó
sziszifuszi-problémákkal
néz farkasszemet
a kevésbé szerencsés átlag!