Észrevétlen giccs-gyanús
mozdulatok manipulálnak,
torzsalkodnak,
körbe kerítik még
védtelen áldozataikat;
mintha maguk is tudnák
már nem úszhatják meg a csalást,
és a sokszorosított
mellébeszéléseket,
hiszen csupán csak
a lelkek őszintesége
az egyetlen, járható út.
A pillanat tovább már
fel nem osztható,
hiszen sejtek pórusaiban
már minden esetben
penészfoltokat hagynak
a jól kigondolt hazugságok.
Pipacsok szelídített hitszegése
már gyakorta elvérzik
bimbódzó ajkakon,
ha nem érezhetik
az igazmondó Mindenség
átölelő borostyán-indázatát;
szakítások, gyanakodások
kalapácsütései
minden esetben megmaradnak
az ember mellett,
ha akarja, ha nem,
mert a részévé válik.
Vasravert-angyalok
eltört szárnyait
még oly jó volna
dédelgetőn bekötözni,
nem várni anyagi
hasznokat cserébe.
Pillák hosszított,
méla árnyán még
megbámulják az embert barnított,
ébresztő kávészemek;
idült reggelek gyönyört-szomjazó,
romantikája mintha
már nem részegítne,
de kijózanítná az
ösztönök origópontjait.
Az élet sokszor ránk
csörög váratlanul,
akár egy beállított ébresztőóra,
ami újra és újra
körbejár körkörösen.
Az évtizdek rendre
vissza-visszapörögnek
a meg sem történt
gyermekkorok kísértő
korszakaiba,
mikor még minden
sokkalta kiszámíthatóbbnak,
s tán egyszerűbbnek is tűnhetett.
Néha csupán csak az igazság
vizsgázhat jelesre megtört
örök pillanatok szent vétkeiből.
A megrögzött hazug hitegetők
táborát jó volna egyszer
és mindenkorra magunk
mögött hagyni!