Úgy tűnik már rohadtul eleged van a Világból.
De úgy, hogy legszívesebben
azonmód a legelső fára felkötnéd magad,
vagy gyógyszert vennél be,
mely fájdalommentesen hat.
Dolgozhatsz, izzadhatsz annyit,
hogy már magad meggyülülőn eleged van,
tudva, mi sem változik,
ha a fene fenét eszik
akkor sem juthatsz kupeckedő,
alamuszi, sunyító
Stróman-jelöltek közt előbbre.
Túl is vagy már rég életed felén;
kapaszkodni szerettél volna,
mégis inkább hagytad
hadd gáncsoljanak, ahol csak értek.
Nyugodalmad véget jobb volna
tán az önmagadhoz hű számadás;
örök idegen jövevényként bolyongva
egyik Létből a másikba.
Lelked - már ha nem annyira alávaló, komisz -,
előbb-utóbb, akár
a nyers kígyóbőr csontig levedlik.
Váratlan kitörés, kétségbeeesett cselek
szegélyezik mindenkoron útvonalaid.
Torkodon, ha nem figyelsz eléggé
nem csak felpöfög a savanyú tej,
de az kártékony epelé sem tesz valami jót.
Madárcsont-hangulat,
lakatokkal bajmolsz állandóan,
zárakkal vitatkozol:
vajon miért nem akarnak
istenigazán beereszteni,
amikor neked ugyanúgy jogod,
kiváltságod lehetne,
mint azoknak a szamár-létra fokain.
Legörnyedsz fáradt munkanapodon
könnyeid folyosójára,
s nem érted miért
történhetett ez teveled?!
Lehetőségek délibáb-zsákja
nem neked teremhet babér-koronát.
Mezítlen, őszinte arcodra
még így is kellene egy újabb Januszi maszk,
mint abroncs.
Ha a bókolgató birkafejet
választod életed szolgai marad,
melyben boldogságod,
örömöd csupán ritkán telik,
ha örökös bohóc-pofát vágsz
mindenkire röpködő rekeszizmok
perce marad tiéd,
semmi több.
Válasz a kipingált pöffeteg-Baleket,
aki tán azért lúzer-ostoba,
mert mást aligha tehet,
s mert a józan észt
rendre szőnyeg alá söprik mostaság!
- Hát így állunk mostan mi beleveszve,
tétován süllyedőn
a homokszemcsés Időben!
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
(csak bejelentkezve)